Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Szabó Lőrinc: Két vers (Különbéke. Hangverseny után)

Szabó Lőrinc: Két vers

KÜLÖNBÉKE

Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet i ÁJniilyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan:

valószinüleg felkötöttem volna .magam.

Régen, mint az álmok tékozló más fiai,

azt),hittem, lehet a világon segíteni,

azt hittem, szépszó vagy erőszak ér valamit

s az élet, ha sokan akarjuk, megváltozik.

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor, fiatalon,

de, hálistennek, egyre csökken az undorom,

egyre jobban bírom az évek fortéiméit

és az idő és a közöny már fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden, egymásután,

s harminchárom évem ma átlát minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint az ifjúkor

sejteni^bírta yolna bennem) valamikor,