Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Szabó Béla: Mari
Szabó Béla: Mari kamrájában.De jött... rejtett ráncaival az uriasszony. — Nézze Mari, egészen megfeledkeztem, pár törülközőt találtam a spájzban és nézze ezt a slafrokot, ami rajtam van, szintén ki kéne mosni. Ugy-e piszkos? Persze, hogy piszkos! Zsupsz, bele a teknőbe. Mosolyogj, Mari!Hét óra van, éjfélig van még idő. A kicsi vár majd, virrasztani fog világos szemeivel a sötétben. Nagy elgörbült szájacskájával álmodni fog rólad. A házmesterné majd lefekteti, hisz megígérte... Ezért sepred reggelenkint az udvart meg a járdát. Ezért meszeled vasárnaponkint a ház lépcsőit. De a kamara bérét ezért meg kell fizetned. ; És Mari fizetett pontosabban bárkinél. Mégis, életében e verejtékszagu napok voltak a legszebbek. Szívesen feszitette meg minden erejét. Szívesen adta oda a meleg napot, a kék eget, a zöld mezőt, csak legyen kenyér... kenyér., és néha egy sóskifli. Igyekvése azonban hiábavalónak bizonyult. — Rosszak a viszonyok — mondták az asszonyok — aztán?... géppel is lehet manapság mosni. És Mari karjai ép úgy nem kellettek már a hölgyeknek, mint fecskéknek a légy szárnyai. Dagadt eres lábai a férfiaknak még kevésbbé kellettek. Azonkívül félt is... Ismerte már a kórházi pokrócok orrfacsaró szagát, az injekciók isszonyu hatását, az orvosok kegyetlen pofáját... Rég volt, igaz, de emlékezett és soha többé el nem felejthette. Vannak események, melyek örökké bennünk maradnak. Ha eszünkbe jut, fáj, szúr, akár a tövis eleven húsúnkban. Mari a tegnapi éjszakára pontosan emlékezett és valószínűleg évek múlva is eszébe jutnak a legapróbb részletek is.A gyűlölet képessége ez... Ha valamit elrejtünk benne, megőrzi teljes egészében, ahogy az ecet őrzi meg a nyers és keserű gyümölcsöt. — Késő lehetett már, nagy léptekkel lihegve rohant a keskeny homályos uccákon át. Néha szúrás nyilait a szivéig, ilyenkor megállt egy pillanatra, azután tovább rohant a sürü és sötét levegőben, mintha víz alatt járna.
