Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Balla Borisz: Az éjszaka misztikája

Balia Borisz:

Az éjszaka misztikája

feleltem. — Elhihetnéd énnekem, anélkül is, hogy megértenél.

— Érzed a «lelkedet» ?r. — jött fel csattanva, rekedt hangon a félhomályon át. Egyik kezének öt ujját éreztem a váltamban. Olyan dühvei, oly erővel markolt belém, hogy bizonyára elfehéredtem akkor a vöröslő kályhafénnyel szemben. Óh, nem gondoltam, hogy lágy, vékonyka karja ilyen körmökben végződjön Hogy körmeinek ilyen ereje van.

*

De ezen az éjjelen szakítani tudtam vele, mivel erősebb voltam. Nem én, csupán a csendes, csendes éjszaka... Az asszony sápadtan emelkedett fel és úgy suhant ki — éjfél már elmúlt —, mintha csak a szelleme lett volna az, aki az előbb ide betért. Egyedül maradtam ismét; a vér dühét megállította valami, ami ebben az éjszakában hatalmával mellém állt. Éjfordulók idején, ha az elfecsérelt életem útjairól, egy messzi világ felé rimánkodom: akarat nélkül, szétzüllve és piszokba ragadva, Valaki mindig mellém áll... Az asszony ott a földön, a nyitott kályha előtt napfényes órákról és > az egyetlen örömről beszélt, belém kapaszkodott és a való világot emlegette, amelyet ki .kell használnunk addig, ameddig a mienk. De en közben rémülten éreztem az éjszaka erejét; ezt a fenséges rémületet nem adhatom az egész való világért. Amíg a nő lihegve hadart és húzott, húzott csak vissza, maga felé, én abban a kályhatüzben, hol sárgás és vöröses fények szakadoztak és sorjában minden, minden összeomlott, ebben a lidérces, irreális és gyorsan múlandó világban, titokzatos jeleket vettem észre és csak ezeket bámultam és nem tudtam az aszszonyra hallgatni.

Amikor elment, én felálltam és az íróasztalhoz ülve, feljegyeztem ezit a régi történetet, amely az égő zsarátnokok világából felém szállt és a lélek nagy szorongattatásáról szólta Jóllehet nem is történet Volt. Csak egy misztikus lehellet, amit az éjszaka küldött világosság mécseséül; az ő fiának, énnekem.,..

*

A középkor szelleme szállt reám.

Az a halottsárga szán, amely előbb a kályhám szén- és fazsarátaokát átitatta, lassan-lassan kiszélesedett és az égboltoizat színe lett: Alkonyi isárgában. álltam egy kőkerítésen, egy