Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Simándy Pál: Madách
Simóndy Pál: Madách ható tényezői közé. A nemzeti forradalmak korába érkeztünk el, amelyek sokszor nyers erővel bár a népi és faji gondolat jegyében keresik a gazdasági, társadalmi és kulturális kibontakozás útját. Nem érdektelen és jelentőségnélküli kérdés, hogy ez az újjászületés épen a nemzet legnagyobb szellemeinek vezérlete alatt megy-e vájjon végbe; hogy épen azok világitják-e az utat a jövő felé, akikben a nemzet lelke és szelleme a legmagasabb lánggal lobog. Madách tragédiája minden kétséget kizáróan azok közé a halhatatlan alkotások közé számit, amelyekben a nemzet vezérlő lelke fejezte ki magát. Egy magyar újjászületés nem nélkülözheti semmiképen azokat az indításokat és ihletéseket, amelyeket a Madách müve hordoz és képvisel. ♦ Az a keret, amely itt rendelkezésünkre áll, természetesen nem ad módot arra, hogy alapos és széles tanulmány tárgyává tehessük Madách tragédiájának sajátos magyar értékességeit, filozófiai és vallási jellegzetességeit. Be kell érnünk tehát nehány utalással és szemponthangsúlyozással, amelyek vezető gondolatai lehetnek majd egy részletes és még megírandó tanulmánynak. Európa vallási tájékozódása hosszú századok óta bibliai gyökerű. Az még akkor is, ha ez a tájékozódás a dogmák szuggesztiójától mentes és felekezeti meghatározottságtól független szellemek részéről történik. A történelmi kereszténységnek közel két évezredes nevelő munkája mély és kitörölhetetlen nyomokat hagyott az európai emberiség lelkén, amelynek szuggesztiója alól végeredményben a legönállóbb szellemek sem tudták kivonni magukat. Különösen két főprobléma az, amely köré kristályosodik a filozófus szellem orientációja. Az egyik jellegzetesen vallási (filozófiai), a másik inkább erkölcsi kérdés. A vallási probléma ez: van-e és mi az értelme és értéke az életnek és világnak ? Az erkölcsi kérdés pedig igy hangzik : milyen törvények vezessék az émbert a maga cselekvésében, ha önmagával és társaival összhangban kíván élni ? Az első kérdésre kétféle válasz adható: a pesszimizmus és az optimizmus felelete. Vannak válaszok, amelyek a hit és tudás bizonyosságával értik és hirdetik az élet értelmét és értékét. Ha látják is az ellentmondó jelenségeket, bizton hisznek a végső kibontakozás kiengesztelő, feloldó jóságában. Ezek tudják mindennek az értelmét, célját és rendeltetését. Világosan látják az utat, amely ebbe a kiengesztelő megoldásba torkoltává bele az élet és világ minden jelenségét. így ilyen szemlélet derült hittel, magabizó elszántsággal és lelkesedéssel tölti el az embert. A pesszimizmus válasza lemondó és kiábrándító. Akár abból kifolyólag, mert hogy homály és b izonytalanság takarja el előle az