Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Figyelő - Keller Imre: Az elvetélt szlovenszkói drámairodalom
Figyelő A második követelés, melyet nem is én, hanem maga a közönség intéz drámairóinkhoz az, hogy a drámákból áramoljék felénk az a lélek, melyet én elsőnek szlovenszkói léleknek neveztem, melyet kritikai Írásaimban követeltem és amelyről azt állitottam, hogy ennek révén jutunk be közönségünk elismerésébe, méltánylásába és szeretetébe, sót tovább megyek: a határontuli megbecsülésbe is. Természetesen nem holmi irredenta erőmutatványokat követelek, hanem annak a speciálisan összetett léleknek kivetítését, mely merőben különbözik az erdélyi, a magyarországi, a vajdasági, az amerikai magyar leikétől. Ez a többi magyar lélektől éles szögben elhajló szlovenszkói lélek határozza meg akaratunk irányát, gondolkodásunk tartalmát és cselekvésünk átélését. Ezek együttvéve adják tragikus összeütközéseinket, megoldásra váró problémáinkat, tréfáinkat és csúfolódásainkat. Ezeket a lelki megnyilatkozásokat az irodalom fel tudja mutatni és feladata is ez. A tiszta szlovenszkói magyar irodalomnak kiépítéséhez, különösen a drámairodalomnak megteremtéséhez azonban az egész magyar társadalomnak segítséget kell nyújtania. A regényíró mégis ki tudja adni könyvét. A lírikus költeményeit megjelentetheti a napilapokban, szépirodalmi folyóiratokban és könyvben összefoglalva. De mit csináljon a drámairó ? Neki színpadra, közönségre van szüksége. Ezek nélkül meghal. A szlovenszkói és ruszinszkói kulturegyiesületeknek pályázatokat kell kiirniok. Gazdag jutalmakat biztositaniok. A színházakkal megállapodást csinálni, hogy a nyertes színmüvek okvetlenül előadásra kerüljenek. Az igy szervezett szinmüirás egyben közönség-szervezést is jelent. Az egyik szlovenszkói színigazgató maga is annak belátására jutott, hogy önálló szlovenszkói drámairodalom nélkül csak félmunkát végez. Csupa jóakaratból pályázatot irt ki szlovenszkói színmüvekre. De a kilátásba helyezett pályadij olyan csekély és annyira bizonytalan, hogy a szé/pen és nemesen elgondolt célt eredményesen nem szolgálhatja. A magára és nevére adó iró nem vehet részt ezen a pályázaton. Több kell ehhez. Az egész szlovenszkói magyar társadalom támogató szere tele ! Csak ez a szere te L kényszerítheti a szlovenszkói magyar Írókat arra, hogy fénytől ittas szemmel, készséges lélekkel áldozzák fel énjüknek jobbik, szebbik, nemesebbik felét az égő, élő, parázsló irodalomnak ! KELLER IMRE
