Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Figyelő - Keller Imre: Az elvetélt szlovenszkói drámairodalom
Figyelő így festett a magyar drámaírók "helyzete a legújabb időkig. Aztán mindez megváltozott. Mind több drámairó mind erélyesebben ostromolta az elismerés várát. Erőteljességük darabjaik virtuózus felépítésében, a kor szavának megértésében és mondanivalójuk mélységében nyilatkozott meg. Erejük a nyelv ízléses csinosságában, tiszta teltségében és magával ragadó zenéjében jutott kifejezésre. A gyönyörűséget szerző tudás fokozatosan diadalt aratott és — hogy úgy mondjam — letörte a kritikát. Az elismerést, babért és hírnevet annál bőkezűbben voltak kénytelenek a drámairó elé hinteni, minél többször fordult elő a hallatlan, eset, hogy a külföldi kritika nyomta a magyar színműre a dicséret pecsétjét ! » Ilyenféle esettel állunk szemben a szlovenszkói magyar drámairodalom megszületésének nehezen vajúdó perceiben. Itt is külső gátló körülmények halmozódnak össze, hogy szlovenszkói magyar drámairodalomról számolhassunk be az általános emberi kultúra számvevő széke előtt. Csakhogy a budapesti és a szlovenszkói körülmények között alapos eltérés van. Mig Budapesten a színigazgatók nem mertek a magyar drámaírók hóna alá nyúlni, addig itt a színigazgatóink ellen nem panaszkodhatunk. A szlovenszkói színigazgatók megtanulták a budapesti sikerekből, hogy a helyi szerzők bevált darabjai inkább megtöltik a kasszát, mint a külföldiek vagy mondjuk, mint a Magyarországból behozottak. Ezek drágábbak, és hangjuk, hangulatuk nem mindenben fedi az itt élő magyarság Ízlését. Ez a különbség oka azután annak az érdekes körülménynek, hogy Budapesten sorozatosan előadott drámák a legkisebb kimutatható hatás nélkül megbuknak Szlovenszkón, Ami a budapesti közönséget lázasan érdekli, mulattatja, leköli, az bennünket sokszor hidegen hagy és zavar, hogyan pepecselhetnek a magyar drámaírók olyan aprócska puha kérdésekkel, amikor fejünk felelt viharfelhők gomolyognak, amikor az élet massiv kérdéseket dob elénk, melyeknek megvitatására a drámát is igen alkalmasnak Ítéljük. Idegenből vett darabok sikerét sohasem számíthatjuk az egész sikerek közé. Teljes sikert csak a hazai darabok jelentenek. Ismétlem, ezt tudják a szlovenszkói színigazgatók is, ezért nem csak akarnak, hanem keresnek is szlovenszkói magyar darabokat. Mi az oka tehát annak, hogy a megértő támogatás ellenére sem beszélhetünk szlovenszkói magyar drámairodalomról ? A hiba két tényezőben rejlik: az egyik a közönség, a másik maguk a drámaírók.
