Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Irodalmi szemlék - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

IRODALMI SZEMLÉK

Két feladatunk van.

Az irásmühelyekben tüzet gyújtani, hogy a megszületett gondolat köré művészi ötvözet készüljön. Ez az egyik. A másik, felmutatni a műhely termésének igazi értékét.

Ezért van az irodalmi szemlénk.

De másért is.

Hogy az irodalmi útvesztőkön néhány mutató táblát szögesünk az utszéli fákra. Hisszük, hogy olvasóközönségünk hasznát látja.

I.

MAGTAR IRODALMI SZEMLE

A «Magyar írás» megemlékezik Krúdy Gyula haláláról. A lapok s a kiadók most egész sereg posthumus művét adták ki (Az utolsó Habsburg, Váci-utcai szép napok stb), de úgy érezzük, hogy ezeknek részletes ismertetésénél fontosabb kötelességünk irodalmi jelentőségének, géniusza sajátságos zamaténak az ismertetése.

Krúdy művészete elsősorban életstílus volt. S ezt a stílust nem hagyta, nem engedte, tömegtermelése rabszolganapjaiban is megőrizte, föllobbantotta, kizengte, mondataiba itatta, mint az erős, a nemes, időket átfogó és sorsokat'irányitó vért. Ady Endre sorai illenek az ő művészetére is: «Én voltam ur, a vers csak cifra szolga». Krúdy Gyula is elsősorban a maga nagyszerű, teljes, kusza, tiszta s ágasbogos költői kedélyét adta mindig lírai prózájában, nem fogták formák, törvények és szabályok, nem volt kompozíciója,, de volt nagyon gazdag élete és kedélye. A Krúdy-jrásokat ez a teljes és tiszta szabadság jellemzi, sohasem volt más célja az ő száz s egynéhány kötetének, mint képeken, alakokons emlékeken át a maga különös, költői kedélyét kizengeni, a maga kedélyére hangolta az egész magyar életet. .

Figyelmeztették Krúdyt arra, hogy benne a magyar élet egésze él: a paraszti bucsusoktól Szemere Miklósig s az éjszaka pillangóitól a szilárd erkölcsű józsefvárosi aszszonyokig, tehát neki illene s kellene megírni a magyar élet nagy regényét. De az ilyenfajta «nagy regény» merőben idegen