Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Magyar zátonyon
Tichý Kálmán : Magyar zátonyon tett. Tovább semmi nyom nem mutat arra, hogy a bizományba felküldött könyvekből valami fennmaradt volna, igaz, arról sem, hogy mennyi kelt el.Hogy a fővárosi sajtó milyen hangnemben foglalkozott a könyvvel, annak érdekes dokumentuma a Pesti Napló 1885. szept. 24-iki reggeli lapjában megjelent alábbi cikk: „Rozsnyóról írják nekünk: A Bebek-féle várurak önkénye, a török hódoltság, a reformáczió idejében oly tokát szerepelt és szenvedett, a jelenkorban egyik értelmiségre és külszínre kitűnő, mert sokat áldozó Rozsnyó város előre való törekvésében két nevezetes mű létrejöttét üdvözli most lelkesült örömmel, mint olyat, mely két magánpolgár szorgalma, fáradtsága és áldozatának gyümölcse a közjóra. Az egyik Schopper püspök párját ritkító áldozatkészségével kiépített kórház, mely monumentális terjedelme és szépségével — nem túlzók — Budapest legszebb épületei csoportjában is feltűnnék. A kórházra mintegy 70,000 forintnyi alap már lévéna püspök 4—500,000- rel pótolja azért is, hogy az épület nemcsak szép legyen, de a belberendezés, gyógyítás, tanítás, isteni tiszteletnek ’s egyéb szükségletnek tőkéje se hiányozzék. És midőn ma Schopper püspök a sajtóban erősen megtámadtatik, akkor szükségesnek láttam a Pesti Naplót (részemről ki a püspök hitfelekezetében nem vagyok ’s vele beszélni sem volt soha szerencsém) informálni arról, hogy püspökünk az emberszeretet terén majdnem félmillió forint áldozatot hoz s igy legjótékonyabb főpapunk közé tartozik. A másik nevezetes mű Rozsnyón Mikulik Józsefnek „A magyar kisvárosi élet a 16—17 században“ föliratu itt e hónapban megjelent történelemtanulmányi könyve, melyet a lapok már tüzetesen méltattak. Szerző komoly törekvésű szakiróink sorába zajtalanul, szerényen sorakozik, úgy hogy bár korábban egy müve az akadémia kiadásában is megjelent: a nagy közönség még nem tudja: „ki ő ’s merre van hazája?“ Mikuhk József ügyvéd Dobsinán, mint városi tanácsos kezdte a közmunkát, hosszabb ideig ideiglenes polgármesterként is működött kitűnően most Rozsnyón helyettes közjegyző és előnyösen ismert levéltár kutató, nemcsak itthon, de a bécsi cs. kir. hadilevéltárban is, hová nincs akármelyik halandónak bejárása. Tagja a közös hadsereg tisztikarának is mint vadászhadnagy. Fiatal tudós varkocs nélkül, szabadelvű elfogultság nélkül, szorgalmas, kitartó, szögletesség nélkül. Rozsnyón ma a meggondolt emberek közt az a jelszó: Éljen Schopper püspök és Mikulik József!“
