Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Weisz István: A Dunavölgy társadalmi tagozódása

Weísz István: A Dunavölgy

volt a mag, amely köré csoportosult volna a többi elem. Az! osztrák-németséget azonban ennek a szerepnek a betöltésére kétségkívül felismerhető jó tulajdonságai mellett is — a számbeli gyengeségen felül társadalmi tagozódása sem tette alkalmassá, Az osztrák-német tartományok lakossága a felvilágosodott abszolutizmus kora óta ugyan élvezte az állampolgári jogegyenlőséget, de nem érte el a társadalmi egyensúly és kiegyenlitettség fokát. Az osztrák társadalom a legutóbbi időkig feudális jellegű volt: a XIX. században felvirágzott kapitalizmus hősei is a feudális keretekbe helyezkedtek be. Talán sehol a világon nem volt olyan cimimádat, mint a régi Ausztriában és nem volt az öröklött vagy a szerzett címnek olyan tekintélye. Ez a túlzott hierarchikus tagozódás az igazi alkotmányosság és önkormányzat hiányával karöltve az államtudat' és nemzeti érzés kifejlődését, a sorsközösség kialakulását megaf kadályozta.

Kétségkívül voltak bizonyos feudális elemek a háború előtti Magyarország társadalmában is; ezek azonban sokkal kevésbé érvényesültek és a társadalmi összeolvadást kevésbé akadályozták. Szerepe volt itt annak, hogy a magyar vezetőosztályok sohasem alkottak zárt testületet és nemcsak a középosztályba, illetőleg elődjébe: a középnemességbe, hanem az arisztokráciába is származásra, anyanyelvre tekintet nélküli igen könnyű volt a bejutás. ,

A magyar nemesség 1848 előtt is sok százezret magában foglaló hatalmas néposztály volt, amelynek egy része magyarul sem tudott. (Ez igen erős érv az erőszakos magyarosi? tás vádjával szemben). Az arisztokrácia pedig állandó kiegészülésen ment át: a magyar mágnáscsaládok óriási többsége legfeljebb két évszázad óta áll a társadalom csúcspontján. Ez az állapot átöröklődött a jelenlegi Magyarországra is: a vezető szereplő emberek túlnyomó része alacsony származású; legfeljebb második, harmadik nemzedékben él a felsőbb osztályok körében. A különbséget a déli dunai államokkal szemben a külszin adja meg: az újonnan beérkező — minthogy volt régi felső és középosztály — átvette a megszokott külsőségeket, modort és hagyományokat.

Nem tagadható, hogy úgy a háborúéiőtti, mint a háború utáni Magyarország mutatott fel társadalmi nézőpontból kevésbé örvendetes tüneteket is. Elég ebben a tekintetben utalnunk! a földbirtokviszonyokra és a törpebirtokosok, mezőgazdasági munkások aránytalanul nagy számára. Kevésbé szerencsés jelenség volt az is, hogy főleg a Habsburg-házbeli uralkodók gazdasági és vámpolitikája miatt polgári osztály Magyarországon nem képződhetett ki és a középkori Magyarország erős ppl-