Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Fodor Béla: Krúdy Gyula: Az első Habsburg

Fodor Béla: Krúdy Gyula

nézetünk szerint — csak egy bírálat hatol a sok közül, Márai Sándor írása (az Újság 13.-ikai számában), mely igaz intuícióval egyenesen a lényegig nyúl le, midőn megállapítja, hogy Krúdy Gyula az újabb magyar irodalomnak a legnagyobbja, mert mint iró «egyetlen egyszer sem c s inált hibát». Ez a meglátás igaz és mély. Krúdy valóban minden munkájában, kicsiben épp úgy, mint a nagyban, mindig «készpénzt» adott, szinaranyat, a legértékesebb anyagot adta mindig, amivel csak rendelkezett, a művészetét adta, a lelkét. Nem csapott be soha senkit. Mint ahogy a jó pap a palástot veszi magára, ügy fogta ő kezébe a tollat, — a szent művészet megvesztegethetetlen szolgája lett. Csak a művészeté, senkié másé. Ez a könnyelmű, nagy bohém, ez a kalandorlelkü Szinbád, könnyedén vette az egész világot, az egész életet, de az irodalomban «nem ismert tréfát». A művészet makulátlan, gánqsnélküli lovagja volt. Tolla a fantasztikusan gőgös, magyar úri becsület tiszta szimbóluma.

Az első Habsburg cimü történelmi regénye Krúdy halála után hagyta el a sajtót. A «király-regények» második kötetét alkotja, az első volt a Festett király. A festett király Zápolya János, akinek ebben a második regényben is szerep jut, aminthogy a történelem lapjain is együtt szerepel az első Habsburggal, Ferdinánddal. Nem sok dicsőséggel. Tegyük mindjárt hozzá. Érdekes lenne megtudni, hogy miért választotta Krúdy Gyula, ez az ősi, inagyar borongással telt lélek, épp a mohácsi vész korát történelmi regényeinek1 anyagául ? Miért álmodta magát négyszáz évnyire vissza a magyar történelembe, melyet a nagy bűnök és a kis emberek sohasem tettek nyomasztóbbá és sötétebbé, mint éppen akkor ? A levegőnek van ma tán olyan mohácsi vész utáni szaga ? — Krúdy Gyula regénye nem hasonlítja össze a múltat a jelennel; szinte bizonyos, hogy ő maga sem hasonlította vele össze. De mélyen a tudat alatt egy ilyen asszociáció lefolyhatott benne; egy ilyen lélekalkotta mü, mint Az első Habsburg, mindig jelent is valamit amellett, amit mond. S bár irodalomról beszélünk, nem nyomhatunk el magunkban egy érzést, mely ezt a jelentést is szeretné tudni.

Krúdy, mint minden regényében, úgy ebben is, egy valóban elementáris képességgel támasztja fel előttünk az 1526. év egét és földjét. Szemünk legelőször a Szépséges Mária királynén, II. Lajos 20 esztendős özvegyén akad meg, akit Pozsonyba sodort a nagy felfordulás, kevésszámú híveivel együtt. A cselekmény szálai innen indulnak ki s vezetnek egyrészt Bécsbe, az örökösen egykedvű, ásitóan unalmas, jámborkodó