Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-03-01 / 3. szám - Toperczer László: A művészzseni alacsonyabbrendűségérzése

loperczer László: A müvészzseni

véve nem egyéb jó katonánál, II. Frigyes csupán a tüzérséghez értett, IV. Henrik vén bolond volt, Szent Lajos gyengeelméjű; annyira féltékeny volt generálisaira is, hogy nem engedélyezett számukra fényes uniformist sem; Leopardi, Zola Wagner és mások nagyzási hóbortban szenvedtek, Zola meg volt győződve arról, hogy mindenki kizárólag vele foglalkozik.

Emil Ludwig Balzac-ról: Ilyen gyermekkornak sötétségéből, ilyen körök szürkeségéből akart kijutni mindenáron az ifjú Balzac. «Étre célebre et etre aimé» két életeszménye, amelyet nővérének beismer, «hogy azután a zseni uralkodó-jogait gyakorolhassa.» Nem az alkotás első akarása, mégkevésbé a halhatatlanság: föl akar jutni és ehhez kell a művészetnek eszköznek lennie, a szegénységből és látatlanságból az érvényesülés birodalmába akar jutni a proletárfiu Balzac. Ilyen csaknem realisztikus mozzanatok, a proletárgyermek vágya valami határozatlan fény után, a becsvágy, hogy zsenilever lét a hivatalok látományozzák. Ha délutánonkint a Boisba hajt saját kocsiján, divatszabójától készített kék frakkot vesz föl, kezébe drágakő-gombos sétapálcát. Az sem izgatja, hogy Gavarni dandynek karrikirozza, hogy a marquisek és duchessek mulatnak nemességén, amelyet címerrel együtt naiv módon fölvett és amelynek alapján «Monsieur de Balzac d’Etrangues»nak hivatja magát, bár semminemű rokonság nem állott fenn evvel a családdal és még csak atyja ragasztotta a Balssa parasztnévhez a c-t. Ragaszkodik nemességéhez és álnevekül is mindig csak nemesi neveket talált ki. így fest Balzac, aki a nemes divathölgyek dekadenciáját mesteri módon ábrázolta^ akinek azonban mint világfinek nem volt magasabb célja mint,, hogy ebben a társaságban egyenjogunak számítson. így fest Balzac, a társadalom legélesebb kritikusa, akinek legmagasabb vágya nem az volt, hogy a parlamentben népvezér legyen, hanem Franciaország pairje. Egy alkalommal Írja: Le fogok törni minden akadályt! Tisztelegjetek csak, éppen azon az utón vagyok! , hogy zseni legyen belőlem . És mégis oly gyermekesen szerény müvével, hírnevében sem játssza soha a tekintélyt, fiatal tehetségeket előtérbe állít, csodálja Vidor; Hugót, ellenlábasát. És mégis ugyanez az ember Írja: Olvastam valahol, hogy Isten Ádámot a világra helyezte és mondá neki: Te vagy az ember. Nem lehetne ugyanilyen jogon állítani, hogy Balzacot helyezte a világra a szavakkal: Te vagy az elbeszélés. Négy embernek lesz századunknak erre az első felére legnagyobb befolyása, Napóleonnak, Guvier-nek, O Connel-nek, én szeretnék a negyedik lenni. Én egy egész társadalmat tartok a fejemben. Oly nagy önérzet lakozik a szerénység mellett, hogy visszautasítja az ajánlatot, hogy a nemzetgyűlésre programot írjon, mert «aki engem választani akar, müveimből tudhatja.