Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Figyelő - Aradi Zsolt: A katolikus mozgalom a magyar ifjúságban
Figyelő Leginkább ott lehet észrevenni, ahol szinte áthidalhatatlan ellentétek megoldását készítik elő. A világháború után például a kölcsönös nagy francia- német gyűlöletben egymásután röppennek fel a békegalambok. És ezek azt hirdetik, hogy el kell ismerni a másik nemzet jogát is. Elképzelhető, hogy mit jelent és mit jelentett egy ilyen merészség közvetlenül a békdszerződések megkötése, a Ruhr megszállás, a politikai gyilkosságok, és az elfajult sovinizmus idején. Ugyanilyen erővel állott a szociális oldalon is az igazság mellé a katolikus fiatalság. Ideálja ezen a téren Chesterton, akivel együtt szélsőséges vádakat is magára vesz, csakhogy megdöntse a mai gazdasági rendszert, amely többé jót nem hozhat. De ugyanilyen erővel száll sikra minden elnyomó törekvéssel szemben, amely csak addig hirdeti a liberalizmust és demokráciát, amig az egyház meg nem jelenik a telkekre vonatkozó jogával. Szembeszáll azzal a felfogással, amely a reakciósnak nevezi őt, csak azért, mert szemeit állandóan a transcendens szempontra függeszti és visszautasítja az emberi lélek jogaiba való bealvatkozást. Röviden összefoglalva és felületesen ez a három irányelv látszik ki lcgpregnánsabban a katolikus fiatalság harcaiból. Hangsúlyozni kell, állandóan, hogy itt nem egy uj felfogásról van szó, nem uj eszmékről, hanem egy uj korszak más nyelvéről. Aki figyelemmel kisérte 15 éven keresztül a .magyar fiatalság minden megmozdulását, az utódállamokban is, annak rövidesen rá kellett jönnie arra, hogy az a szellemi káosz, amely évek óta dúlt, sokáig nem tarthatott s meg kellett indulnia az erők szétválásának. A magyar fiatalságot az előbb említett — tudatalatti — belátásokon kívül egészen más is vezette kifejlődése mai útjáig. Nem akarok részletesen foglalkozni ezekkel, azt hiszem azonban, hogy nem tévedek, amikor a túlzott szellemi zűrzavar egyik fő okául a nagy nyomort és a kisebbségbe zuhanást jelölöm meg. Még a magyarországi magyar ifjúság is kisebbségbe szorult, hiszen a háború utáni első 5 évben elvesztette a kontaktus t azokkal, akik szerves kiegészítői az integrális magyar léleknek. A szlovenszkói és erdélyi fiatalság bajairól és hányattatásáról ezúttal ne essen szó. A magyarországi fejlődés menete azonban rövid szavakkal a következő : Azok, akik megtépetten visszatértek a háborúból, (ahová az iskolapadokból kerültek) valami szépet, újat, nagyot* akartak; bennük izott még az elszántság, sokukban a düh és nagyon sokban a szelídség elszántsága. Egyik részük kalandos vállalkozásokba kezdett, százai a magyar fiatal-