Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Irodalmi arcképek - Zapf László: Darkó István

2apf László: Irodalmi arcképek

Sokkal megkapóbbak és jobbak azok a novellái, melyekben az emberi élet valamilyen nagyon durva és kíméletlen mozzanatában, sötét pillanatában szegénysorsu emberek tragédiáját vetíti elénk. „Vakok“ c. novellájában bemutatja, hogyan megy ebédre öt vak katona a Duna-parton az első napsütésben és hogyan beszélnek a bérlevonásról a sok gazdag sétáló közepeit. Véletlenül egy parfümös nőbe ütköznek, vak fojtottságukban megmámorosodnak tőle, megölelik, és mikor a nő rendőrért kiált, az öt vak katona futásnak ered és összefogózva végigvágódnak a síkos járdán. Vagy „Orvtámadás“ cimü elbeszélése: egy szegény mesterlegény egy nap leforgása alatt tudja meg, hogy anyja meghalt, hogy szociológiai dolgozata szép, de Magyarországon nem lehet kiadni, és hogy imádott kedvese közönséges uccai nő. Van aztán néhány novellája, amelyekben épen az, ami máskor olyan jól sikerül Barkónak: az élet pillanatnyi nagyon durva érintésében egész embersorsokat fellobbantani, ez nem sikerül, melyekben nem természetes a túlságos sűrített kép.

Van Darkónak néhány paraszttárgyu novellája is, melyekben a magyar paraszt jellegzetesen csökönyös és eredeti pszichológiájába mutat. Azon irók egyike, akik a csehszlovákiai magyarság kisebbség-élményét legelőször megszólaltatták, akik a szlovenszkói magyar specifikumot, a couleur localt, először vitték be az irodalomba. (A Daliás, Csöndreintő est, stb) Egyik legsikerültebb alkotása „A korbács“ cimü kisregénye, mely a kisebbségi sorsba szakadt magyar középosztály hirtelen elgyámoltalanodását, tehetetlenséget örökíti meg: Bálint elbocsájtott magyar tisztviselő családi élete is azért tűrhetetlen, mert gyámoltalan, nem tud cselekedni, nem tudja használni a korbácsot. Mikor kiutasítják Csehszlovákiából, mert nincs állampolgársága, akkor tanulja meg a fiától, hogy cselekedni kell tudni, a „korbácsot“ használni kell tudni. A Bálint sorsa az egész energiátlan és önállótlan magyar középosztály szimbólumává szélesedik.

Darkó Istvánnak nem csak a novella, hanem a regényírás terén is vannak már komoly sikerei. Első regényét huszonnégy éves korában, 1926-ban adta ki a Kazinczy Társaság égisze alatt a berlini Voggenreiter Verlag, „Zúzmara“ címen. Ami a probléma és az elgondolás mélységét illeti, a Zúzmara a csehszlovákiai magyar regényírás egyik legsikerültebb eredménye. Azt tárgyalja, hogyan érvényesült a kapitalizmus kegyetlen osztályharc pszichológiája a világháború kitörése előtt egyik szlovenszkói magyar kisváros ifjúsági életében. A kapitalizmus herrenmoraljának, az emberi önzésnek szabad teret hagyó szabadverseny-erkölcsének és egy érzékeny fiatal lélek önzetlen jóságcsiráinak az összeütközése.