Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-03-01 / 3. szám - Fürjess Mária: Nagyon szeretem a feleségem!

Fürjess Mária: Nagyon szereUm a feleségein!

hogy mi baja, nem is felelt a kérdésre. Éva szomorúan kuporodott le egy sarokban, mig csak az ő nagy erős embere tnég nem sajnálta és ránevetett.

III.

Az Éva szőke haja hullámosra volt göndörítve, örömmel teli izgalom csillogott a szemében. Miközben az asztalt rendezgette, magát is megnézegette a tükörben. A tükör minden szépet mondott Évának. Az uj kék ruhája gyönyörűen illett hozzá. Jóska is úgy találta, hogy ma még sokkal szebb a felesége. Szerelmesen szorította magához. Örült, hogy ilyen szép asszonya van.

— Két csecse babám, — kedveskedett a két Évának.

A felesége ránevetett.—

Ugy-e most minden szép itt nálunk? Szép a szobánk, az uj ruhám? Nagyon örülök, hogy ma az ezredesék is eljönnek hozzánk.

Jóska nem felelt, csak nézte a feleségét és egyre erősebben szorította magához.—

Ugy-e te is örülsz az ezredeséknek? Az ő barátsága neked sokat jelent. s

— Éva, nekem most be kell szaladnom a kaszárnyába, de rögtön jövök.

Jóska izgatott léptekkel sietett ki a szobából. Éva csodálkozva nézett utána. Nagyot sóhajtott.

— De különös ember is ez az én uram. Egész rejtély.

Az előbbi izgatottságának már a nyoma sem látszott, mikor pár perc múlva visszajött Jóska. Nevetve szólt a feleségének.

— Gyere ide hozzám Éva, gyerünk a hálóba, elmondom, mit üzent a kislányod.A

felesége frissen szaladt a hivó szóra. Valami viccet sejtett.

— A kis Éva sok puszit küld az anyjának, — mondta Jóska. Most beszéltem vele. Én is sokszor csókoltam meg őt. A szomszédba ment játszani a kis barátnőjéhez.IV.

A két hangos puffanásra besiető emberek már csak a két vérző halottat találták. A Jóska egyik kezében egy füstölgő pisztoly, a másikkal a feleségét ölelte és egy kis cédulát szorított görcsösen. Rajta pár szó:

«Nagyon szeretem a feleségem.»

FÜRJESS MÁRIA