Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Darkó István: Szlovenszkói vásár

Darkó István: Szlovenszkói vásár

Pörkölttel volt elfoglalva. Késsel-villával eszegette az apró borjúhúsokat. Jóízű piros levébe mártogatta. A hat szelet krumplit a villa alsó lapjával széttörte, igy a lében azt is megforgatta. Gusztusára lett volna ez a pörkölt a földszine alá süllyesztett kocsmában, ha úgy sikerül, ahogy kitervelte. Otthon a vastag ételek, a mázas tálban kanalazott bő krumplilevesek, gyakori szalonna és az unos tejnémü közben is gyakran gondolt ezekre a városi pörköltökre. Remek kerek husdarabkák, édeskés paprikával pirosított mártása, tojással gyúrt apró nokkedlije hozzá... Most nokkedlit már nem is kapott, helyette csak krumplit. A nagyvásár után búcsúra járt ide a nép. így négy óra táján átmenő csend telepedett a kocsmába. Akik megebédeltek, már dolgukvégeztével hazaindultak s a java vendéglőbeli nép még kint huzakodott a vásárban. Azok majd estére töltik meg a hajlított mennyezet alját.

Elégedetlenséggel nézte Jóska az apró tálon kuporgó maréknyi ételt. Betelepedésekor a szolgálólány megkérdezte tőle: — Kicsinyt tetszik, vagy nagyot parancsol ?

Elgyávultan igy felelt neki:

— Kicsit kérek.

Félfogára való kisadagot kapott. Egész nap járt-kelt, futkározott, igazított és végzett, délután még az ügyvédnél is bentjárt. Fűszerszámot vásárolt haza az olcsó boltokban s a Nagy Dani kocsiján hazaküldte. Üzenetet is küldött véle:

— Mondd meg Marisomnak, Danim, hogy elkelt és estére magam is hazaérek.

Egész nap vigasztalta a gondolat, hogy estére betér egy pörköltre, hozzá egy szódásborra a Bástya alá. így is végzett. Gyerekkorában apjával járt itt először s már akkor megcsodálta a kocsma homlokán a vágtató huszárt és alatta a cifrabetüs felírást:

„Hó megállj! Itt a jó bor, itt a jó sör, itt igyál,

a Magyar Huszár-nál!“

Tizennyolc óta meszelt fátyol takargatta ezt a felírást Ahányszor idejött, a kapu előtt mindig megvizsgálgatta a meszelés alatt, örült annak, hogy valahogy sikerült elolvasnia. Ettől apró meleg lopakodott belé, mint amikor édesapja nagy erős marka fogta a kezét, a kollégiumból jövet, ahová elsőször Írták be akkor és többet se.

Úgy mutatott fel az öreg a kapu fölé:

— No hagy lám te gyiák, el tudod-e olvasni azt a feliratot amottla ?!

Bizony el tudta, ha döcögősen is.

— Derék, — mondta az öreg, — most pörköltebédet kapsz ezért. Ha jól tanulsz, valami lesz belőled, bankos, vagy adótárnok és akkor minden nap azt ehetel...