Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Gulyás Pál: Győzd le a halottakat!
GYŐZD LE A HALOTTAKAT! Könnyű az élők ellen küzdeni: átdöföd a szívet, mely az életet veri, s míg rekedten ordítsz diadalért, ömlik a vér, ömlik a vér! Nézd csak a hadsereg ! Tattar ara! ölik a testeket! Tattarara! Nézd csak a fegyverek csillogó kúpjait! Ölik a testeket, a lélek burkait! Könnyű az élőkön a győzelem, de győzd le a halottat, ki nincs jelen és mégis mindenütt jelen van s megfojthat minden pillanatban! A fák hegyén, nézd, mozog a levél, mozog a levél! Ki mozgatja? Hiszen a fa nem él, a fa nem él! Vigyázz, alattad indul a por, föltámad és hirtelen eltipor! Könnyű legyőzni, kiben harsog a lét, de győzd le a temető nesztelenét! Sírjából a halott kicsap, koponyáján ködsisak! Keze szellő, keze nincsen, mégis átnyúl ereinken, odasurran, odalebben, hol a szív ingája rebben... Észre se vetted s máris vérzik az est! Meglassítod lépteidet... Keze szellő, keze dér s hull fölötted a levél! Könnyű tombolni a lét erein, de győzz az enyészet étherein! Tombolj az étheri árny kezeken, komor árnyon, hol elpihen a szerelem! Nézd csak a lobogót! Büszke madár! Lobog az életért és sorsa halál! Hiába van fegyvere, ércmozsara! Meghal a hadsereg! Tattarara! Meghal a hadsereg! Tattarara! GULYÁS PÁL
