Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-03-01 / 3. szám - Fürjess Mária: Nagyon szeretem a feleségem!

Nagyon szeretem a feleségem!

i.

Jóska elégedetten rántott egyet a széles, izmos vállán, mikor a két jóltáplált, tisztára kefélt ökrön végignézett. Ragyogott a tarka szőr, mert ahol valami szennyfoltot talált rajtuk, szappanos vízzel is lemosta. Jászolukat megtömte lucernával, hadd lakjanak jól. Úgy gyönyörködte a két jámbor állat egykedvű lakmározását.—

Szép két ökör, — állapította meg. — Megkapok értük ezer pengőt. Annyi kellene az asszonynak az uj bútorra.

Az arca hirtelen elkomorodott Miért tesz ő meg mindent ennek az asszonynak? Lesi minden kedvét, csak neki örömet okozhasson. Csepp kis vékony asszony az Éva, mint egy iskolás gyerek, ő meg a nagy erős férfi, mégis .azt csinál vele, amit akar. Valamit nem ért. Szeretne ez ellen a valami ellen tiltakozni, ellene szegülni és képtelen rá.

— Már az elején elkényeztettem Évát, — elégedetlenkedett. — Ha most eladom az ökröt, nem adom oda neki a pénzt,.ne legyen meg minden kedve. Nem jó elrontani az asszonyt. Minek ez a nagy flanc a bútorral is ? Már harmadszor akarja cserélni, mert a Vargáék is olyant vettek, mint a miénk. Ö meg nem tűri, hogy a faluban másnak is olyan bútora legyen, mint a miénk. Az ökör árán tehenet veszek, haza sem hozom a pénzt, hogy el ne kérhesse. Most is tiz tehén díszeleg az ólamban ! A borjukkal együtt húsz, — örült Jóska a nyilvánvaló gyarapodásnak.Már

kezdett világosodni, mikor az ólból kijött. Pár tehén bőgve ment el a kapu előtt, gazdájuk kötélen vezette.

— Ezek is a vásárra igyekeznek. Jó lesz nekem is sietni, már elmúlhatott négy óra, — sürgette magát.

Hirtelen mozdulattal rántotta le az ingét. A reggéli derengésben a kút elé ájlt, friss vizet mért ki belőle, úgy mosta meg magát nagy élvezettel. Erőtől telítve, bizakodva csapkodta magára a hideg vizet.

Mikor a tisztálkodásával is elkészült, kivezette az ólból a két ökröt, hogy a szomszéd városba a vásárra vigye. A lefüggönyözött ablakra az erejében bizó férfi nevetésével nézett. Mögötte aludt gondtalanul a kis családja, gondtalanul, mert ő küzd értük, ő gondoskodik róluk. A kis Éva és >a nagy Éva. így nevezte őket, bár a »nagy Éva sem volt sokkal nagyobb a kis Évánál. Búcsút intett a két alvónak, azután szapora léptekkel vegyült az utón sűrűn haladó vásárosok közé.

11.

A vásárról tehén nélkül tért vissza Jóska. Sehogyan sem