Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Gulyás Pál: Ez itt hadház

EZ ITT HADHÁZ.

Ez itt Hadház, Hajduhadház, van benne vagy hatvanhat ház. Elbámulom: olyan csöndes, fehérfoltos a hótól.

Uccáin egy-két fa lézeng, fent kóbor varjú bókol.

Kék levegő veszi körül s ő a levegőnek örül, mert az akácok alatt akad néhány jó falat: tehéntrágya és lótrágya varjugyomor kívánsága. Csokonai valamikor itt járt: akkor is hó volt, arca sárga volt, mint a kén és csizmáján patkó volt. Hová lett az a levegő, amelyet belélekzett? Hová lett a boldog ákác, mely fölötte lézengett? Egyik ház palánkja mögött röfögnek a sertések, terelik őket karókkal a hadházi legények.

Olyan elhagyott vagyok itt, olyan ődöngő semmi.

Jobb volna homokká málni, Jobb volna itt nem lenni, halott lenni, magányos, mint dr Földi János.

Vagy lenni zsidó, szakállas, mint azok ott ni ketten: kucsmájukat fülig rántják vídor-elégedetten.

Vagy lenni repdeso varjú, aki fent a fán károg, ha jönnek a kakastollas, cérnakesztyűs zsandárok.

GULYÁS PÁL