Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Dallos Sándor: Ég a rőzse

Dallos Sándor: Ég a rőzse

évszakok s már kinek fáj személy szerint, ha egy nyulacskával kevesebb méri szent Hedvig napján hosszú inával a határt? Senkinek ugy-e, a káptalannak bőven marad még, hanem nyulacska csak nem volt s igy haj üldözni kezdtek a rőzse után, karba szedve s mendegéltek, mint akik vetnek vagy ültetnek s minduntalan térdet hajtanak szükséges alázattal. Mert földbe tegyél valamit, vagy vegyél el tőle, le kell térdelned előtte, mivel alattad terül és mivel urad, ez igy rendeltetett.

Hát szedegették a rozsét s még a cinkék közül egy-kettő itt kapirgált a fakérgek hasadékain, körülöttük bogarat keresve, pedig azokat verte már döglődni a szél s cincegtek is a kismadarak, hanem nem igen hallották, mert dolgoztak serényen és az asszony dudolgatott:A

szegény asszonyok hajuldoznak,

Rozsét télire kapargatnak.

A szegény asszonyok hajuldoznak, Rozsét télire kapargatnak.

Szedegette szépen az ágakat, megütögette egymáshoz őket, hogy a hangya és a pók lehulljon, mert a hangya kikezdi a kenyeret s a pók csak gazdag embernek szerencse, a szegénynek takarítani kell utána. Lerakták távolabb a köteleket s oda« hordták karban a rozsét.—

Ha most Beszen Mihály megjelen, — mondta a gyerek okos szóval, — menten szórhatjuk el s iramolhatunk neki az erdőnek. Mert puskát tán csak nem süt utánunk.

Isten tudja, milyen az erdő, mikkel van tele még igy szent Hedvig napján is, mikor pedig már jócskán csuhában járnak a fák s legfőbb, ha sunyitanak az emberre, az asszony csak énekelt, mint aki majorszélén játszva farkasokat hiv.

De sok özvegy asszony haj üldözik, Dereka mindnek nyiladozik.

De sok özvegyasszony hajuldozik, Dereka mindnek nyiladozik.

— Tán csöndben lennénk, édesanyám — mondta a gyerek.

— Beszen Mihály neszt fog s itt nyom bennünk, mielőtt futhatnánk !De

csak énekelt az özvegy asszony:

Sok özvegyasszony hajuldozik, Nyoszolyáján por magasodik. Ások özvegyasszony hajuldozik, Nyoszolyáján por magasodik.

— Tyhü — azt mondják a fák — micsoda nóta ez, fene hallott ilyet ! De furcsákat énekel ez az özvegyasszony itt a gyereke előtt, mig gyűjti a rozsét magának! Bolond nóta ez, biztosan asszonyok találták ki, mert nem is egészen lehet megérteni. Halljuk csak !