Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Neubauer Pál: Új regényirodalom
UJ REGÉNYIRODALOM A régi értelemben vett szórakoztató valóban megszűnt, kiszorította a problematikus regény, amelynek habitusát a háború és az utána következő kor szabta. Nem igaz, hogy csak a németek tértek át az észszerű regényre, amelyben több a metafizika, vallás, matematika és orvostudomány, mint a tulajdonképeni elbeszélés (ez utóbbi rendszerint csak laza keret) — az uj oroszokról, akik tendenciózusan csak proletárdiktatúrát rajzolnak, nem is szólva, a legjelentősebb francia regények a neokatholicizmust tárgyalják, az angol H. G. Wells szociologikusán utópisztikus, az olasz Pirandello a lét — nemlét határán mozog és amikor az arany, a munkanélküliség, a hit és a forradalom infernális fortisszimóval üvölt bele a hétköznap szerénységébe, a regényírók nem tudtak ellentállni a kornak és a filozófusokkal vetekedve nemcsak áttörték a regény eddigi formáit, hanem az elbeszélő formán uj műfajt teremtettek. Nem irányirodalmat, hanem problematikus regényt. Nem jöhetett másként. A „Varázshegy“ Thomas Mannja az idő és a pszichológia rejtett kapcsolatait kutatja és azokat a mélységeket eleveníti meg, amelyek kabbalisztikusan eddig valóban csak a filozófusoknál voltak találhatók. Zárójelbe: az Idő eme gigantikus regénye regényesebb minden elbeszélésnél, amely szórakoztatás céljából Íródott. Jellemző, hogy a vezető helyen álló Zsolnay-kiadványok mindegyike problematikus regény. Robert Neumann a riportert és a zseniális irót egyesítve magában, „Die Stadt“ című most megjelent könyvében a nemzetközi pénzfókusok, a tőzsdék modern apokalipszisét Írja meg: az embereket, a politikai pártokat, eszméket és ideálokat, amelyek csak atomjai a pénznek és vakon mozgattatnak, amikor azt hiszik, hogy mozgatnak, a georgiai naftapetról és Wall-Street össze függése a Hitler-mozgalommal szervesebb, mint az emberi szervezet részeinek együttműködése. — Max Brod a „Stefan Rott“ című müvében platonizmust és Aquinoi Szent Tamás bölcseletét, a legelvontabb idealizmust és etikai ismeretelméletet akarja szintézisbe hozni a forradalmian materialisztikus irányzattal és a Lét két síkja közt teremt kapcsolatot, mert nem elégítik ki a csüggedten félrevonuló idealizmus defétizmusa, de a szocializmus harsogó materialista tett trombitái sem. — Wassermann az „Etzel Andergast“-ban ugyancsak a fiatalság forradalmi problémájával foglalkozik (és közben fontos orvosi problémákkal), mig Werfel a „Nápolyi Testvérekében a paterfamilias alkonyát hozza színre : a család értelme megszűnt és vele a turgenjevi beállítás apák fiuk és fiuk apák ellen. Ernst Weiss „Georg Letham“-jában gyilkossá sülyeszt le egy zseniális orvost, aki mindaddig nem találja meg a maga nagyszerű orvosi
