Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Kritika - Sziklay Ferenc: "Chopin élete és lelke művei tükrében"

Kritika

sorsban nőtt fel. Úgy nézik az életet, amilyen. Nem éltek összeomlást, csak a jelen valóságot. Nem búsongó magyarok, inkább elégedetlenkednek és lázadók. És kutató szemük ott a szociális bajokon.

Érdekes népség ők.

Sok uj szin van a lelkűkben. Már kezdik megfesteni mások számára is. Talán fog is sikerülni.

GYŐRY DEZSŐ

„CHOPIN ÉLETE ÉS LELKE MÜVEI TÜKRÉBEN“

Keller Imre tanulmánya (1932. Kassa, szerző saját kiadása)

A leghálátlanabb dolog a zenei alkotásokat szóval magyarázni. Helyesebben magyarázni akarni, mert szinte lehetetlenre vállalkozik az, aki a zene abszolút érzésvilágát szavakkal kifejezhető gondolatokkal szeretné utolérni. A két „szólómüvészet“, — ahogy a régi esztétika a zenét és a költészetet nevezte, — teljesen különálló két művészet, melyeknek lehet egy s ugyanaz a forrásuk, inditóokuk, de a kifejező eszközük teljesen idegen egymástól. — Egy költői termék, a „szöveg“ még nyerhet erősséget a zenei aláfestésben, de az abszolút muzsika költői megvilágításában darabosnak, dadogónak bizonyul a szó.

Evvel a gondolattal bizalmatlanul vettem a kezembe Keller Imre könyvét, melyet Chopinről, — ahogy én a bőven és alaposan ismert müveiből megszerettem, — erről a csupa lélek, csupa elfinomodottság, zenévé szublimált érzelem világemberről irt meg. És megvallom, nagyon kellemesen csalódtam. Keller Imre bebizonyította, hogy ha nehéz és háládatlan is, nem lehetetlen egy zeneköltő oeuvrejét a sző eszközével is megközelíteni, megértetni nem muzsikusokkal és elmélyíteni azok tudását róla, akik müveit játsszák, interpretálják.

Szerencsés kézzel, vagy talán a zeneesztéta biztos kezével Keller Imre nem külső szemszögből, nem a kész darabok megmagyarázása végett fogja meg Chopin müveit, de a halhatatlan zeneköltő életkörülményeiből, érzelemvilágából s egyes életeseményekből indul ki, megkeresi a zenei alkotások érzelem-forrásait s igy belülről elemzi szét számunkra azt, amivé a gondolat, vagy érzelem, mint zenei alkotás lett. így értelmet nyer Chopin oeuvre-jében minden műfaj s a műfajok körében minden egyes darab külön-külön.

Ha hallom — függetlenül minden tárgyi tudástól — mondjuk Chopin egy Polonaise-át, elragadhat az abban megnyilatkozó művészi ihlet, elbűvölhet a belőle kiáradó erő, megcsodálhatom a formatökélyt és a fölépítés művészetét, de ha valaki megmagyarázza, hogy a zenei műremek érzelemforrása a lengyel hazafiság, hogy az elnyomott szabadság égető fájdalmából keres benne a költő menekülést a régi ragyogó dicsőséghez, egy megbénított, valaha pompázó nemzet nagy múltjához, hogy hitforrássá magasztositsa ezt a nemzet jövőjére, egészen más szemmel fogom nézni a zenei alkotást, mert megtalálom a kész zenemű, az alkotója s a teremtés inditóoka közt levő titkos, mély összefüggéseket.

Egy példa ez, de rajta át megérthetjük Keller Imre egész felfogását, munkamenetét, melyet a könyvben alkalmazott. Költészeti műfajai, — (polonaise-ok, mazurkák, nocturne-ok, étude-ök, prelude-ök stb.) — igy nyernek mind megvilágítást egy befelé élő, örök szenvedések fekete selyemszálával át- meg áthimzett arany életben. Chopint úgy is-