Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Martinovits apát és kortársai

(Magyarország szellemi élete a XVIII. század végén.)

A polgári forradalomnak talán az egész európai irodalomban Hajnóczi a legtisztább teoretikusa. Minden részletkérdésre gondol és elméletében minden részletkérdést úgy old meg, mint ahogyan ezeket, évtizedek múlva, a polgári társadalom a gyakorlatban tényleg megoldotta. S amikor ezt a feltétlenül európai koncepciójú munkát végzi, pillanatra se téveszti szem elől a speciális magyar viszonyokat és tisztán látja mindazt, amit másfél évszázaddal később vett csak észre a polgári társadalom temetőbogár-szociológiája : hogy itt városi polgárság nincs, hogy itt a nemesi paraszt-polgárság forradalma lázad csak a feudalizmus ellen és végül, hogy a polgárosodásnak feudalisztikus formája, ez a speciálisan magyar társadalom-alakulás, a magyarság katasztrófáját rejtegeti magában.

S azt sem érdektelen megállapítani, hogy Hajnóczi elgondolásai sehol sem maradtak a később kifejlődött polgári ideológia eszmeköre mögött — s ami talán még csodálatosabb : a reformokban egy lépéssel sem mentek tovább, mint később a polgári világrend gyakorlati megteremtői.

Ha az uj német szociológia, a „Wissen-Sociologie“ módszerével világítjuk meg Hajnóczi alakját, feltétlenül észre kell vennünk, hogy itt egy — koraszülött polgárral állunk szemben.

A polgári ideológiát az a gazdasági és társadalmi rend hívta életre, melynek kifejlődése elől a francia forradalom takarította el az akadályokat, — de a francia forradalom kora tulajdonképen még nem szülte meg ezt az ideológiát. A francia forradalom eszméi (amig a forradalom tényleg forradalom volt) sokkal messzebb voltak ettől a polgári világszemlélettől, mint Hajnóczi elgondolásai. A francia forradalmárok, miközben lerakták a polgári világrend és a kapitalizmus alapköveit, korántsem látták még, hogy az akkor épülő uj világ szigorú korlátokkal fogja körülvenni a „szabadság, egyenlőség és testvériség“ zászlóra irt szavait, — illetve, hogy a szabadság csak a tőke szabadságát, az egyenlőség csak a születési jogok eltörlését jelenti, s hogy a testvériség csak frázis marad. Ugyanekkor Hajnóczi József, a „forradalmár“ már megvonja a határokat és benne él abban az ideológiában, ami néhány évtized múlva már ténylegesen a polgári társadalom alapjait jelenti.

A francia forradalom ideológusai (Magyarországon csakúgy, mint a világ minden más részében) elgondolásaikban mindig át-átcsapnak a szocializmusba, illetve olyan eszméket és gondo(5.)