Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Kritika - Duka-Zólyomi Norbert: Egy balfogás
Kritika kapitalizmus ? — és mindketten munkanélküliek lesznek. Még legtöbb szó esik Kornélról. Az iskolában sokat pofozzák és verik, mert szegény és az ABC-t az iskolában nem, csak a legelésző bárányok mellett tudja megtanulni. Kikerülve a szadista pap keze alól, (aki épugy, mint minden az uralkodó osztályhoz tartozó ember, az egyoldalú és teljes gonoszság netovábbja), beáll a malomba, dolgozik, erős lesz, sokat úszik; csak úgy hirtelen, mikor egy asszony combját látja meg, felébred benne a him és azóta rendszeresen szeretkezik, — ez igy rövid, velős, kijelentő mondatokban van megirva, — egyszer egy menyasszonyt ment meg a folyóból s mig az még gyengélkedve a malomban fekszik, asszonnyá teszi. El akarja venni, de a gazdag vőlegény elrabolja. Néha viszszaszökik az asszony, de amikor a terhesség első hónapjainak vad dühét, férjét Kornéllal cserélve, kielégitette, — ez is tökéletes telegrammstilusban van megirva — eltűnik Kornél életéből és a regényből is. A malom tönkremenése után Kornél a városba kerül, hol dolgozik, hol nincs munkája — mindez megint csak sürgönystilusban — és utánajött öccsével együtt belekeveredik néhány zavargásba. Aztán Szilágyi András regényét egy elég szép, de a keretből teljesen kihullt passzussal fejezi be : „Kornél és Fülöp kiléptek a folyóból s beúsztak egyenesen az időbe. Vége a játéknak és az idillnek ! A kicsi malmok ideje lejárt. Az idő sodrába kerültek Kornél és Fülöp, öt bátyjukkal együtt. Katonák ! Úszók ! Sodródnak, sodródnak millió földjétvesztett paraszttal és kispolgárral együtt. „Balra !“ Közben az emberek folyton szitkozódnak, átkozódnak. A románoktól várják a segitséget; de azok is csak urak és a földosztás két év múltán még nagyobb csődbe torkoll. És közben hirlapi foszlányok : „Falvakban és városokban megszilárdul a rend. Hazafiak kormányozzák a népet. Papok, tanítók, rendőrtisztek és detektívek. Az ókirályságbeli urak utaznak Erdély felé. —“ vagy „Hatvan házat fenyeget az árverés ! Hatvan házban alszanak álmatlanul az emberek! és félnek, hogy kikergetik őket házaikból, amelyekben születtek s amelyekben öregségüket és halálukat akarták tölteni. Egy év, két év s a többi házakra is sor kerül, minden a hivatalnokok, a bankok és az ügyvédek zsákmánya lesz!“ vagy: „A proletárokat kilakoltatják lakásaikból ! Nincs munka ! Nincs kenyér ! Lassan mindent zálogbacsapnak a kispolgárok ! A fÖldmüvesszegénység éhezik. A kisparaszt adóssága nőttön-nő. Bankárok gyönyörű gépkocsikkal száguldanak a kifosztott országon át. Az ügyvédek és hivatalnokok zsebe egyre bővül. Emberekben gyűl a kétségbeesés. Az elkeseredés, a düh. Mi lesz ?“ A regényben minden van tehát: háború (az első oldalakon),
