Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Fürjess Mária: Halottam van az Úrban
Fürjess Mária : Halottam vaó az Úrban len kézzel, vastag, görbe ujjakkal babrált a fején, hogy a rakoncátlan haját valahogy engedelmességre bírja és idomtalan varkocsba kényszerítse. Örzse nagyon szerette az apját, az apja is szerette őt, az ő magukfajta szeretetével, mely nem telt ki hízelgő simogatásból, de meleg volt az is és biztató. Most mégis itt hagyta őt az apja, nem is szólt neki, hogy elmegy. Dörzsölték hóval, itatták meleg teával az öreget, de minden hiába, életet nem bírtak többé beléverni. — Ne kínozzuk tovább, István bá úgyis megfagyott. II. Örzse felvette reggel a fekete ruháját, a haját feszesen hátra simította, a kendőjét a lámpa tükrében megigazította. Nem mehet csak úgy, magát elhagyva, hogy az apja utolsó útjáról, a végtisztességről gondoskodjon. Magának kell most elintézni mindent, nincs segítsége. Sirás nélkül, szakadó szívvel, szaporán igyekvő lábakkal ment a falu felé hogy mielőbb mindent elintézve, siethessen vissza az apjához. Legalább, amig lehet még, hát együtt legyenek. A pap lakása előtt félve állt meg, hogy a szavait rendbe igazítsa. Ügy szeretné elmondani a kéréséi, hogy megértsék. Az öreg papnak meg az a híre, hogy nagyon szigorú, nem nagyon lehet tőle kérni. Elszántan kopogott be az ajtón. Félve mondta. Dicsértessék a Jézus Krisztus és kezel csókolt a papnak, melyet az engedelmesen nyújtott feléje a mély karosszékből és kenetesen szólt hozzá :— Mit hoztál leányom ? örzse összébb fogta a kendőjét és nagyot sóhajtva felelte: — Nagyságos főtisztelendő uram, halottam van az Úrban.— Mindnyáinknak ez a vége, édes lányom. Kid volt a megboldogult ?— Apám.Az örög pap egvdarabig hallgatva nézte a lányt, de erre is talált vigasztalást.— Isten akaratában megbékélve nyugodj meg fiam, akkor szeret legjobban, mikor legjobban sújt. Örzse erősen szorította a száját a pap szavaira. Csendesen mondta:— Nagyon szegények vagyunk, ingyenes temetést kérek alásan.A pap bólintott és csak ennyit felelt: — Hm. í — A tanyán lakunk kéremalásan.