Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Kritika - Keller Imre: Festőművészet Szlovenszkón

Kritika

nyinak felkeresni, felkutatni, ha Ítéletet akart mondani Szlovenszkó festőmüvészetéről, illetőleg festőművészeiről.

így egy szóval sem emlékezik meg Boruthról, Benczúr egyik legkiválóbb tanitványáról. Számos külföldi és magyar kitüntetés tulajdonosáról. A budapesti és külföldi kiállítások dédelgetett kedvencéről. Nam találjuk sehol Csordákot, Boksayt, Kollárt, Jordánt, Ballót és még többeket. Sokakat pedig nevüknek egyszerű felsorolásával intéz el.

A bevezetésből: a különféle festői irányok ismertetéséből azt vártam volna, hogy a szlovenszkói festőket ezen pontok kiemelésével fogja osztályozni és megítélni. Brogyányi nem ezt tette, hanem előbb feloszlatta a művészeket nemzetiség szerint két csoportba: szlovákokra és a kisebbségieket pedig: pozsonyiakra, komáromiakra és kassaiakra. Itt a dolog természetéből kifolyólag a kassai csoport hátrányba került a másik kettőnek előnyére. Ismételjük: ez természetes, mert Brogyányi Pozsony lakosa, igy benne él a két város művészetében és művészeinek lelkét állandóan megfigyelheti. A kassaiak közül tulajdonképpen csak Bauerrel és Jaszuschsal foglalkozik behatóbban. Gwerk, Angyal, Tichy, Erdélyi Béla, akiket szintén ebben a fejezetben ismertet, már a szétszórtak közé tartoznak.

Bár Brogyányi nemzetiség és városok szerint osztályozta a szlovenszkói művészeket, mert mint mondja : „Kialakult csoportokról nem igen beszélhetünk, csak egyénekről, akik az uj művészet megértésének különböző foka szerint, több vagy kevesebb teljességű művészetet képviselnek“, — mégis a könyve végére hozzácsap egy fejezetet „A modernek“ címen. Ez a fejezet logikátlan és ellenmondást vált ki azokból a művészekből, akik magukat moderneknek tartják és akiket Brogyányi is mint moderneket tárgyalt és fogott fel könyvében.

Brogyányi a szlovák és magyar festészet ismertetését kis történeti visszapillantással vezeti be. A szlovák festőművészet kezdetét az 1667—1740-ig élt Kupeczky Jánosig viszi vissza, bár maga is elismeri, hogy a 22 évig Rómában élt, majd a bécsi udvar kegyét élvező Kupeczky szlovák jellegét, kizárólag az a körülmény adja meg, hogy Bazinban született.

A pár soros magyar előzőkből sok művészt kihagyott, legjobban fájlalom Kőváryt, aki a háborúban halt meg Kassán és akinek villogó, pazar bőségben ömlő nagyszerű színeit megbámulta az egész akkorélő művészvilág és kinek vérbeli impresszionizmusa nemcsak Magyarország legelső művészei közé iktatja őt, hanem külföldön is kevés versenytársat tud elkönyvelni a müvészettörténelem. Kár volt meg nem emlékezni róla.

Brogyányi Skuteczky Dömét (következtésen Domenikónak hívja) a szlovákoknak ajándékozta. Igaz, hogy a pozsonymegyei Kisgajáron született, de a szlováksághoz semmi sem kötötte. A legnemesebb értelemben vett internacionalizmus élt benne. Ismertem őt. Sokat tanultam tőle. Brogyányi maga is megemlíti, hogy Skuteczky tevékenyen támogatta a magyar és német művészek első