Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Krónika - (-s): A Magyar Tanító és a Magyar Irás
Krónika Mindketten egyformán a „magyar“ nevet viseljük. De a Magyar írás, mely irodalmi, kritikai lapnak és sokat ígérő figyelőnek indult, nem vehetett rólunk eddig azért sem tudomást, mert magunk is szét vagyunk forgácsolódva. Katolikusok vagyunk, reformátusok vagyunk, általánosak vagyunk, de nem vagyunk egységesek. Amit a magyar tanítóság gerince, az általános magyar tanítóegyesület köré csoportosult tanítók adtak, egymagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy arról tudomást szerezzenek. De kérdem : hol volt a tudósitó ? Hol volt a tanító munkatárs, aki benfentes a magyar tanítóegyesület belső életében s épen ezért közvetithette volna a magyar tanítók minden nemes elgondolású szándékát, minden befejezett, vagy tervbevett kultúr munkáját a Magyar írásnak és az egész magyar sajtónak. Annyi a tollat forgató tanitóember (ebben az évben már Tanítói Irodalmi Évkönyvre is telik belőlük!), miért nem Írtak a tanítók munkásságáról fölvilágosító, tájékoztató cikkeket ? És ha egyszer nem vettek volna róluk tudomást, tudomásul vették volna másodszorra, harmadszorra. A jószándékú és minden elgondolásában koncentrációs nemzeti kisebbségi közkincset adó M. I. bizonyára szívesen vett volna hasonló dolgokat. De ezeket azoknak a tanítóknak kellett volna megirniok, akik bent élnek az egyesület vezetőségében és annak munkájáról állandó tudomással bírnak. Ha rajtuk kívül álló ember szólt volna hozzá a magyar tanitókérdéshez, könnyen hívatlan idegennek minősíthették volna. Hiszen az erők szétforgácsolődása is csak hivságos okokból történhetett, mert a szlovén szkói magyar tanítók között, akik egyformán kisebbségi sorsban élő és egyformán magyar tanítók, áthidalhatatlan különbség sohasem lehet. Azt hiszem, hogy a M. I. a jövőben fokozott figyelemmel fogja kisérni a becsületes törekvésű, magyar gondolkodású és szebb jövőt építő tanítóságot. A dolog másik oldalát tekintve, a magyar tanítók között már csak azért sem lehet meg a teljes egység, mert nincs központi magyar kulturszerv, mely a magyar iskolák és a magyar tanítók ügyeit az alkotmányadta alapon becsülettel kezelhetné. A köztársaság tizennégy éves fennállása alatt még nem volt rá példa, hogy egy magyar tanfelügyelőt kineveztek volna. A szocialista iskolaügyi kormány még mindig nem segítette elő az önálló szlovenszkői iskolatanácsot, amelynek minden bizonnyal magyar alosztálya is lenne. A kulturreferátusban nincsen magyar kulturreferens. A magyar közkönyvtárak ügyeit üzletemberek és nem arra hivatott szakemberek intézik. A tanítóság lapjai ebben az ügyben eddig még egyszer sem foglaltak nyíltan állást. Nem is nagyon tehették, mert szavuk a pusztába kiáltó szava lett volna. A köztársaság iskolaügye agyon van politizálva, az egészséges gondolkozású igazságot kereső magyar tanító- és tanárember nem hallathatja panaszos hangját, mert a legközelebbi tanügyi fórumon is más nemzetiségű vezetők ülnek. Szlovenszkó kilencszáz magyar iskolájában alig van valódi és a kultúrális szellemet szivén-lelkén viselő felügyelő
