Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - A magyar nép daloló lelke
A magyar nép daloló lelke ___________________________________............. KÖ-XAa2gózD-mal«cuigrl«rt vagy oly Haló vány Árokparti csalány, Kökényszömü leány, Kökényszömü leány, Mért vagy oly haló vány? Nem vagyok halovány. Mind ilyen a leány, Kinek a gyűrűjét Más hordja az ujján. Szerelőm, szerelőm, Átkozott gyötrelöm, Mért nem virágozol Mindön fa tetején? Mindön fa tetején, Mindön ág levelén, Hogy szakajtóit volna Mindön barna legény. Én már szakajtottam, El is hervasztottam, Szelíd galamb helyett Vadgalambot fogtam. Nincs^egyebem nékem a kis tanyámnál, Abban sincsen egyéb kis pej lovamnál, Kis pejlovam szüntelenül dobogja: Gyáva legény, kinek nincsen babája. De ki tudnám panaszolni magamat, Ha valaki meghallgatná szavamat, Mindön búmat, bánatomat kisírnám, Jaj de kinek, — mikor senki sem sajnál. Jaj de bajos a szerelmet mutatni, Aki egymást nem igazán szereti, Én már tudom, mert már régön próbálom, Még az ellenségömnek sem kívánom. A’r&parii cw- ián Köfaéngszorna. toány T<anpogiash> hJlacs oi-Urnaim Kis j»j-Jo-\3axn «xöjtvht-U-nul do -bog -ja • (xj& vaXc-gáQsj, iának ta-bá-jx...
