Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: Csütörtökön délután

Szombathy Viktor : Csütörtökön délután

délutánok a jegyzőék méhesében, pörköltcsirke és turóscsusza... Éhes vagyok. Meg se tudom mondani. Panem et circenses... Panis, a kenyér...

Azok már ott hujjánkodtak a kocogó kuglik körül. Nem ügyeltek Péterre, aki görnyedten ült a lócán, az olajfa alatt. Idegenek az emberek., a városka is csak az első fellángolásban mutatkozott oly ismerősnek... Majd a lány, a szép fekete olasz lány, az mindent rendbehoz... Csipkerózsika.

A lány most ismét kilépett az ajtón s kíváncsian közeledett a kuglizók felé. Péter felállott s a lányhoz lépett. Szemével megsimogatta a lány üde arcát, valami kedveset akart neki mondani, de megint csak magyar szó hullott ki belőle.

— Kedves... — állította meg á lányt.

S mert Péter ujjaiban már ott bizseregtek a lány puha vonalai, kinyújtotta a kezét a finom, elérhetetlen után s tétova mozdulattal simogatta végig a fehér arcot. Keze elindult az arcon, letévedt a nyakra, végigcsuszott a karján. A lány ijedten nézte. Csak egy pillanatig tartott ez a kellemes simogatás, mert a következő szempillantásban már nyakukban volt az egyik férfi, a legfiatalabb. Nagyot ordított, kiabált s keze már el is csattant a lány arcán. Péter megkövültén maradt a lány mellett, moccanni nem tudott. A legény tajtékozott. Péterrel szembe fordult s úgy üvöltözött rá. Aztán visszatért a lányhoz, aki eleinte még beszélni próbált, aztán azt is abbahagyta s szomorú szemmel nézett Péterre.A

legény még nagyobb indulatba gurult. Még arculverte a lányt,aztán karját csavarta, úgy teperte a földre. Péter most felocsúdott. Nekiugrott ő is a legénynek, horogütésre akarta kapni, de a legényben minden féltékeny férfi ereje bennszorult s most rúgott, ütött, harapott. Déli vére felforrott.

Aztán közelébbugrottak a többiek is. Pétert embergyürü szorította, mindenki kiabált, mindenki magyarázott. Kezek emelkedtek és szemgolyók forogtak.Ah,

Portoguero... Szépnevü Csipkerózsa város.

Már lökdösték is fel Pétert a lépcsőn. Szitkok és kiáltások úsztak még sokáig utána a levegőben, a lány pedig, a tiszta érintetlen Csipkerózsa, ott ült egy kövön s vörösre sírta magát. Szemei kidagadtak, orra piroslott s a harisnyáján nagy lyuk tátongott, milyen kellemetlen!A

toronyban harang kondult. Alkonyi napsütésben szikrázott a szökőkút vize. A velencei kőoroszlán elnyúlt a cirnerpajzsokon. Tengerillatot cibált a szél. Valahol daloltak.

Portoguero... Megcsaltál, el innen, el... ócska, talián fészek, rozsdás kapuid sarka csikordul, szomorú öszvérek csellengnek az utón, pereg a vakolat s a chianti izetlen lőre.

u El innen, minél hamarább, idegen vagyok itt, nem értenek...