Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Egyenességben
Zerdahelyi József ; Egyenességben — A veresortványon.— Nem jó lesz. Mióta itt lakónk, nem látta Gábor ural senki. Meg kom'jsz is a járás, vastag szirony fagyott a hóra. Meg minek is az ?— Nem tudod te azt.— Tudom. — Mit? — A lányt. A kisasszonyt.— Te csavargó, mit beszélsz? — Levelet irt. A kisasszony. Hordom már régen az ujjasom zsebében. Azt üzente, ne adjam oda, csak ha szóba hozza Gábor ur.— Add ide.A kezébe vette a levelet és ugv olvasatlanul belevetette a tűzbe. Pesta csóválta a fejét, de csak aprókat mozdult. Magának. Nem szólt. Nagyra nőtt a hallgatás felettük. Gábor szólt aztán:— A favágók ?— Elverte őket a hó. Mind. — Ki van közülök közel ? — Balog Lajos Abádszállásban. A mienk. — Beszélsz vele.— Megtehetem. — Megmondod neki, beállhatna a Horgos marhájához szolgának.— Nem kell azért annyira menni. — Hát ?Borzy Marcit állítottam szolgának még ujesztendőre. Máskép hogy jönnék ide igy. Napfényes nappalon. — Ki hozta a levelet ? — A levelet ? — felcsillant a szeme — a kisasszony levelét? Marci adta nekem. Neki a Czókoly Peti hozta. Ö meg a Máriássy bacsójával beszélt. Tovább adták. — Ki indította el ?— Ki más! A kisasszony! —- játszott meg a hangja. — Szamár vagy, ebatla. Ne játszadozz velem ! Pesta valamil morgóit, ahogy a tüzet igazgatta, meg a pipáját tömte. Aztán vett a parázsból, rátét le a pipájára és nagy erőlködéssel füstölőre szíttá.— Azt mondta Marci, hogy a szarvastehénért még jobban prüszköl a gazdája. Azt mondta, hogy ahol találja, ott lövi agyon Gábor urat.— Azt mondta?— Azt. — Hát akkor elmegyek hozzá. Látogatóba.
