Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Darkó István: Áldott krumpliföld
borkő István : Áldott krumpliföld A kocsmáros csillapulatlan izgalmában elmondja ezt a Bolyós Pestát mindennek. Zsugorinak. Bolondnak. Lelketlennek. Megszállt árva léleknek. Senki család semmi célú fejének. Szörnyű konok parasztnak. Felemlegeti reggeli szavait is. A diák hangtalan lázban keresgéli össze az értelmüket. Egyszerre észreveszi, hogy a padlásablakból ezüstfonál húzódik ki, el a mezők felé, a kapáló Bolyós Pestához. ökörnyálnál, pókhálónál nem vastagabb ez az igen hosszú fonál, de szépen csillog a napsütésben. A füléhez viszi a diák a fonalat. lm hallja, mit beszélget szuszogva magában az az ember. A szive verését is meghallja igy s ereinek szabályos lüktetését is. DARKŐ ISIVÁN