Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Uj utakon

Uj utakon.

(Proklamáció.)

A magyarság sorsdöntő napokat él. Történelmének legkritikusabb óráiban vergődünk. S túl a magyarságon : az egész európai kultúra rettentő vívódáson megy keresztül. Az írók, költők, művészek minden korok első harcosai, az örök értékek leghübb védői s a nagy emberi igazságok legbátrabb őrei voltak.A

Szlovenszkórá szakadt magyar kisebbség életét élő alulírott magyar Írók, költők és esztétikusok tizennégy év óta érezzük súlyos történelmi feladatunkat: nekünk első sorban kell harcolnunk az örök emberi igazság győzelméért, a kultúra megújhodásáért s népünk boldogabb, biztosabb, gazdagabb jövőjéért.

Tizennégy esztendő alatt sok élettapasztalatra kényszeritett mostoha sorsunk. A magyar Írók keserves sorsát megtízszerezte a kisebbségi helyzet, a háború utáni lelki elfásultság és a magyarság politikai élethalálharca. Velünk nem törődött senki, — még magunk se eléggé.

Most elérkezettnek láttuk az időt a döntő lépésre: összefogtunk és teljesíteni akarjuk történelmi feladatainkat. Összefogtunk a magyar irodalom nagyjainak szellemében, hogy megvédve érdekeinket, kikövetelve jogainkat, erősek legyünk a harcra. Tudjuk, hogy a magyar nép ideszakadt része érzi, mit jelent a magyar irodalom és mit jelentenek az élő, küzdő ma« gyár tehetségek. Tudjuk, hogy a mi álmainkból lesznek a jövő Hí jai. Tudjuk, hogy a mi szenvedéseinkben tisztul meg a magyar nép lelke, tudjuk, hogy a magyar irodalom története ragyogóbb mint a magyar politika történelme.

Elhivatottságunk teljesítéséhez kérjük a magyar nép, a nagyközönség, a kulturemberek és vezetők aktív, reális, gyakorlati támogatását. Értse meg Szlovenszkó magyarsága, hogy a magyar írókat csak egyért lehet, de ezért aztán kell is támogatnia: azért, mert alkotó tehetségek. Ne a pártembert, ne a felhasználható irodai vagy más munkaerőt, ne a világnézetet, ne a rokonszenvet vagy ellenszenvet nézzék bennünk: de egyedül azt, hogy alkotó, teremtő tagjai vagyunk az egyetemes világértékü magyar irodalomnak. Erezzük azt, hogy tehetség, éleslátás, jövőtakarás dolgában nem maradunk el sem a háború utáni magyarországi, sem az erdélyi, sem a jugoszláviai fiatal magyar irodalomtól, sőt büszkén mondhatjuk, hogy egy- és másban vezető szerepre vagyunk hivatva és a nemes versenyt a siker reményében vehetjük fel.