Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Kulturkrónika - A Magyar Munkaközösség természetes útja
Kulturkrőnika amikor újságot olvas. Társadalmi szervezettségei is egészséges alapokon csak akkor nyugszanak, ha túlsúlyban lévő gazdasági és kulturális érdekei védelmét biztosítják. Kisebbségi magyar életünk ezekből a szempontokból az egészségtelen aránytalanság ferde politikai pillérein állott egészen mostanáig. Nem adhatunk igazat tehát azoknak, akik a Magyar Munkaközösség elgondolását kifogásolják. Az elgondolás helyes, szükséges. Papiroson meglévő országos jellegű kulturális szervezeteink élettelenek. A falu kultúrájának emelésére alakult Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület — a Komáromban székelő SZMKE — fellobbanó érdeklődés mellett megindult munkája egészen elakadt, mert vezetésében nem nyilvánult meg az egész országra kiterjedő széles elgondolás, primitív eszközökkel próbálta felvenni a harcot a falu magyarságát elöntő idegen érdekek ellen és hibás volt alap elgondolása is, amely külön munkát képzelt el a falukultura emelésére a városi magyarság munkájával szemben. A városi magyarság társadalmi szervezeteinek összefogója az elgondolás szerint a Társadalmi és Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége lett volna (Rimaszombatban van a székhelye), de a munka ilyen terv szerinti kettéosztása mellett az utóbbinak legfőbb hibája volt, hogy olyan egvesületeket próbált minden eredmény nélkül országos szervezetbe tömöríteni, amely egyesületek, kaszinók, polgári körök legfeljebb ha a maguk városának kisebb köreiben fejtenek ki működést, de a szlovenszkói magyarság mai kulturális igényeinek meg sem felelnek. Hogyan legyen hatóerejük országos viszonylatban, mikor legtöbbször helyi viszonylatban sincsen ? Helyes a Magyar Munkaközösség tervezete főként azon a ponton, ahol a falu és város érdekvédelmének összekapcsolását a kulturális és gazdasági érdekek védelmének összekapcsolásával bővíti. Szervezett gazdasági érdekvédelme egyáltalában hiányzik a csehszlovákiai magyarságnak. S a kulturális életnek ezt az alapját már tovább nem lehet figyelmen kívül hagyni, sőt meg kell teremteni, ha azt nem akarjuk, hogy szlovenszkói magyar kultúránk továbbra is levegőbe épített ködvár maradjon. Helyes továbbá nagyon az is, ha az ifjúság részt vesz a Magyar Munkaközösség megmozdulásában, sőt ha diktálja a tempóját. Az ifjúság összes rétegeire szükség van, a főiskolásokra csakúgy, mint az iparos, földmives és az iskolákból már kikerült, de javarészt elhelyezetten városi ifjúságra is. A tervszerű kulturális és gazdasági munkából ez a legmunkabiróbb, legigénytelenebb, legszerényebb, legsujtottabb, de a jövő felé leginkább törő fiatal magyar réteg egészen hiányzik s ez a magyarázata e munka eddigi eredménytelenségeinek is. A főiskolás ifjúság nagyonis fontos szerepet kaphat a Magyar Munkaközösségben. Már tanuló évei alatt megteremtheti szoros kapcsolatait magával a szlovenszkói magyar élettel, a felnőttek mindennapos életküzdelmeivel, s nem fog iskoláinak elhagyása után tájékozatlanul és tapasztalatlanul állni az „élet előtt“. Éppen abban látjuk egy ilyen mozgalom egyik legfontosabb vonását, a fiatalság gyakorlati kollaboráló*
