Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokor

Kezet fogtak egymással neveiket mormogták. Bódi Gyuri megtudta a fiatal Gózontól:

— A cvikkeres úr a Palota-szálló titkárja, ő az egyik házigazdánk. A másik gyógyuló vendég, doktor Turcer, reálgimnáziumi tanár.

— A matematikát és geometriát adom elő a reform-reálgimnáziumban, Lucsenecen, — feleslegeskedett a tanár úr.

— Örvendek, — felelte Bódi Gyuri.

A titkár szemüvege erre érdeklődve villant feléje.

— Megkaptuk a levelét, Bódi úr. Természetesen rendben van minden, Gózon kollega különben is nagyon felkarolta... egyszóval ő is bejött az irodába és kifejezte azt a kívánságát, hogy egymás mellett óhajtanak lakni. Készséggel teljesítettük, természetesen. A legjobbakat ígérhetem, a teljes gyógyulást, kényelmet, csak persze, időbe fog telni.

— Mennyi időbe?

— Maga két hónap alatt rendbe jön Gyuri, — mondta Gózon,

— olyan, mint a vas. Mármint magának az anyaga...

— Gyúrva vagyok, — bólintott Gyuri.

Turcer tanár úr érvényesülni akart:

— Ez nagyon találó. Hallom, hogy Gyuri névre tetszik hallgatni. Ennek alapján: Gyuri gyúrva van.

— Lépj le, tanár úr, — mondta szelíd gúnnyal a titkár. .Jó üzletember udvariasságával fordult az új vevő felé:

— Jó koszt, pihenés és a levegő: a Tátra, többet nem kell mondanom.

Gózpn átderűsítette:

— És árak.

— Noo, — mondta a titkár átsikló modorban, — ki lehet bírni. Fő a cél.

— Nem azért mondtam. Bárcsak én mondhatnám, hogy van vagy kétszáz hold príma gömöri földem.

A tanár ur felszisszent:

— Ne mondja, annyi van neki ? ... Apja, anyja, felesége ? .. Van ?

Bódi Gyuri elmosolyodott:

— Kétszázhúsz, tanár úr. Csak egy kis húgom van, most múlt tizenhat éves. A háztájat Orzse néném tartja rendben, megboldogult édesanyám testvére. Árvák vagyunk.

— Nekem legyen mondva, — bólintott a titkár.

— Meg nekem, — a tanár is.

— Önnek fixe van, az nagy dolog, — biztatta Gyuri.

— Meg nyugdijam, nem? Ezt szokták mondani. De uram, az olyan, az én dolgom, mint hogy a szamár, mondjuk, egész életében csak kórót eszik és avval biztatják, hogy öregségére majd kap egy kis takarmányt is. Majd amikor nyugdíjba megy.

— A hasonlat jó, — mondta a titkár, de a tanár elmellőzte:

— És mondja kérem szépen, ön mint gazdálkodó úr, mint