Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Erich Kästner: Wanrich őrmester. A vakember monológja. Előkelő emberek 1200 méter magasságban. (ford. Sebesi Ernő)
Erich Kästner : Három vers ELŐKELŐ EMBEREK 1200 MÉTER MAGASSÁGBAN Minden percük a hotelé Künn hó szitál az esten át A fenyő int a hold felé Minden percük a hotelé És szürcsölik a langy teát. Csak szmokingban feszítenek S a néma erdőn nő a köd, Egy félénk őz most megremeg. Csak szmokingban feszítenek S a postát nézik, hogyha jött. Sok tánctól zug a Kék-terem Künn sűrűn hulldogál a hó Villám cikáz az éteren. Sok tánctól zug a Kék-terem, A kedvük másra nem való. A tájért úgy rajonganak A forgalmat is emelik A tájért úgy rajonganak Sőt : a hegyeket néhanap Anzikszon szemmel átszelik . . . A Grandhotelben ülnek ők A szájuk sporttal van tele. S ha ott állnak a hall előtt, Bundájuk gőggel teleszőtt. És elutaznak másfele.
/
