Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Gömöry János: A szlovenszkói magyar lélek

Gomöry János: A szlovenszkói magyar lélek

ellen, bárhonnan való is és bárkitől ered. Nem az átlagiró munkáját akarjuk mi a cenzúrától védeni, de a zseniét. Mert eljön, mert el kell jönni annak az időnek, amikor a szlovenszkói magyar lélek a maga szépségét, csodás világát a nép kiválasztottjai közül a legnagyobban dicsőíti meg. Milyen mesteremberek, kicsinyesek, szüklátókörüek tehát azok, akik cenzúra gyakorlásával akarják a szellem röptét korlátok közé szorítani. Milyen nevetségesek azok, akik az iró munkáját górcső alá helyezik és ha egy szóban, mondatban felfedezik a „kor átkos eszméit“, már anatémát követelnek. A járszalagon vezetett irók által megteremtett müirodalomtól mentsen meg bennünket az Isten. A guzsbakötött iró szellemi termékei mindig szörnyszülöttek, azoknak semmi hatásuk nincs a nemzet kulturéletének egészséges kialakulására.

Az irók szabad társulását sem szabad lekicsinyelnünk. A Szentiváni Kúria ebből a szempontból érdekes és értékes kísérletnek minősíthető. Sőt ma már bátran mondhatjuk, hogy nem kísérletez többé, hanem állandósult szervezet, amellyel számolni kell mindenkinek, aki a szlovenszkói irodalommal kapcsolatba óhajt lépni. Erre a szervezetre szükség volt. Az Íróknak itt van és a jövőben méginkább itt lesz alkalmuk élőszóval tisztázni sok olyan problémát, amely elválaszthatatlan a szlovenszkói magyar lélek kialakulásának nagy problémájától. A Szentiváni Kúria egyik legszebb jellemvonása az előítéletektől, minden irányzattól ment függetlensége. Nem klikk ez, nem eszköz ez idegen célok szolgálatában. Akik a Kúria egy ilyen ülésén résztvettek, igazat adnak ez állításomnak. Az irók lelki függetlenségét sok minden befolyásolhatja. A Szentiváni Kúria azonban az a hely, hol az iró függetlenségét maga a Kúria védi s ez a magyarázata aztán annak, hogy a Kúria élő intézmény.

A Kúria múlt évi ülésén elhangzott egy felolvasás keretében a magyar irodalom decentralizációjának gondolata, vagyis az, amit én irodalmi téren a szlovenszkói magyar lélek kialakulása szempontjából a legfontosabb előfeltételnek tekintek. Ezt a felolvasást Sziklay Ferenc dr. tartotta s többek között ebben a következő kijelentést tette :

„... Maradna tehát két intézmény, mely nem jelent megkötöttséget, sem elvfeladást, az egyik a Kúria, a másik a Kazinczy Szövetkezet, mint formailag kereskedelmi, de lényegileg irodalmi vállalkozás, mert éppen azért alakult, amit az itteni irodalmi élet főcéljának kell felismernünk, az irók számára kiadási lehetőséget, tehát fejlődési lehetőséget biztosítani s a közönséget az irodalom támogatására megszervezni... Egyelőre nem is látok más lehetőséget, itt kell tehát megfognunk a dolgot, e kettő köré kell csoportosulnunk önzetlen jóakarattal és fáradhatatlan munkakészséggel, ha nem öngyilkos szándékkal