Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Gömöry János: A szlovenszkói magyar lélek
A szlovenszkói magyar lélek Szlovenszkói magyar lélek! Van-e ilyen? Dehogy van! Mindenki tudja, hogy nincs. Pedig hát, hogy mennyire szükség van erre, mutatja Erdély példája, ahol ez nem a mai helyzetnek, hanem százados fejlődésnek eredménye. Amint ez a különvált magyar lélek Erdélyben, úgy Szlovenszkón is mig egyrészt megmentője lesz az elszakadt magyarságnak, másrészt erőssége, sőt gazdagitója lesz az egyetemes magyar léleknek. Viszont az is bizonyos, hogy ha a szlovenszkói magyar lélek meg nem születik, meg nem izmosodik, úgy az ideszakadt magyarság az oldott kéve sorsára jut. Oly sajátságos, minden más kisebbségi sorsban élő néptől eltérő, elütő a szlovenszkói magyarság helyzete, hogy e kérdésben példáért nem mehetünk sehová, nem utánozhatunk senkit sem. Minekünk az itt érvényesülő gazdasági, politikai és kulturális hatásokkal számolva, az ősi föld minden drága emlékétől, századokra visszatekintő kultúránktól nemzeti öntudatunkban megerősítve kell megteremtenünk a szlovenszkói magyar lelket. A nyelvtörvény Szlovenszkón nyelvszigetekké tette a zárt szlovák területeken fekvő városok magyarságát. Ezek a nyelvszigetek egymásra nézve idegenek és ha egymástól távol esnek, egymásról mitsem tudnak és nem is gondolnak arra, hogy gazdasági és kulturális téren egymásközt kapcsolatokat teremtsenek. Egymás lelkivilágát nem ismerik, egymásra nézve továbbra is oly idegenek maradnak, mint a régi időkben; fogyatkozó létszámuk a környező falvakból utánpótlást nem nyer és igy elszigeteltségükben predestinálva vannak arra, hogy egy-két generáció múltával elszintelenedjenek, múltjukat megtagadják és beleolvadjanak környezetükbe. Ám kérdem, nézhetjük-e ezt ölhetett kezekkel? Nem kell-e elkövetnünk mindent, hogy e nyelvszigetek sorsközösségük tudatára ébredjenek és arra, hogy őket csak az itt élő magyarság gazdasági és kulturális életébe való belékapcsolódás, elsősorban pedig a közös magyar lélek mentheti meg ? A Szlovenszkó déli részén egy tömegben lakó magyarság már nincs ilyen veszedelmes helyzetben. Jövőjük mégsem biztató, létüket gyökerében támadja meg egyszerűen az, hogy ők sem ébredtek sorsközösségük tudatára. A bodrogközi nép jó ha az iskolában hall arról, hogy ebben az országban vannak a Csallóközben is magyarok. Egyébként nem tudnak egymásról, nincs közös örömük, nincs közös bánatuk. A térbeli távolság
