Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Ivánfy Géza: Nemzetgazdaság. Kisebbségi gazdasági társadalmunk és nemzeti vagyonunk

Nemzetgazdaság

millió Kc.-t, e biztosítási ág vagyona 121 millió 450.121.- Ké.-t, a nyugdíj biztosítási járulék 1922. évtől kezdve 1931.-ig 311.5 millió Kc.-t tett ki, ez elképesztő összegekből megközelítő arányosítással fogalmat alkothatunk magunknak a magyar kisebbségnek ez immenzus tételekhez való hozzájárulásáról, tehát e cimü vagyonúnkról, illetve részben kiadásokra fordított passzívumainkról.

Hogy adókban mit jelent a magyar kisebbség vagyonának és jövedelmeinek részvétele, legyen számításunk alapja, hogy az 1931. évben az állami adó jövedelmekhez Szlovenszkó és Ruszinszkó hozzájárulása 1 milliárd és 75 milliót* tett ki, Szlovenszkó országos igazgatásában a szlovenszkói hozzájárulás 312.12 millió Ke. az 1932. évi előirányzat. Az 1929. évi statisztika szerint a járások adója 17.4 milliót, a községek önkormányzati adója 458 milliót tett ki, ha számszerű tételekben nem is tudjuk ma megállapítani a magyar kisebbség részvételét ez ugyancsak hatalmas összegekhez, legalább nagy vonásokban az itt igénybe vett nemzeti vagyon és nemzeti jövedelem képéről tájékoztatást nyerünk.

Bizonyos, hogy e hatalmas vagyonnak, jövedelmeknek és hozadékoknak kezelésétől mi nagyon távol vagyunk, de mert mindennapi munkákkal hangyaszorgalmú méhei vagyunk a nagy kaptárnak, nem kézenfekvő-e, hogy kisebbségi életünk vitelében ezekkel számadást csináljunk ?

Kérdés most már, hogy — amint ez a kultúra terén történt — van-e mód, eszköz arra, és meg van-e a gyakorlati lehetősége annak, hogy ezt a személyekben, dolgos munkáskezekben, üzleti vállalkozási készségben és tehetségekben, főleg pedig a materiális javakban még mindig hatalmas értéket jelentő kapitálisnak ránk eső igazságos részét a nemzeti kisebbség majdnem, hogy öncélú erőgyarapitására is felhasználhassuk ?

Az irodalmi kulturkérdéseknél könnyen adhattunk feleletet a nemzeti kulturjavak koncentrálására. A nyelv azonossága mellett a nemzeti gondolathoz való ragaszkodás és hűség lelki diszpozíciója is kötőanyagul szolgált és szolgál, de a «business is business» igen sokszor rosszul idézett elvén félrenevelt és a gazdasági foglalkozásokat űző kisebbségi magyar gazda, magyar iparos és magyar kereskedő, magyar bankár, és a földmunkán alkalmazott, a gyári üzemben, a kisiparos műhelyben, a kereskedő pultja mellett, vagy a pénzintézetek rácsa mögött dolgozó segítő munkás testvéreink vájjon megérzik-e, felfogják-e, hogy a hatalmas államkereten belül is és az állam egyetemes körű és érdekű közgazdaságában őket is hajthatja egy különös ambíció a »pénznek nincs szaga« elvén túl is ?

De nem ezek a dologban elfoglalt s igy egyetemes kisebbségi nemzeti célokat nem tekintő, szűkre szabott magánérdekek