Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Figyelő - Győry Dezső: Ifjúsági mozgalmaink két oldala
Figyelő s bántódása a magyar társadalom vezetői s hivatalosai részéről kétszeresen égeti őket s olyan lelki sajátságokat hoz bennük létre, amelyek veszedelmesebbé válhatnak a felnőttek börtönpszihozisánál is, a kései káros következményekben. A fiatalság is hibás abban, hogy semilyen jó és javító, magyar nemzeti szempontból is helyes kísérlete s kezdeményezésének nem tudta megadni a kezdő sebességet. De — és itt kell felvetni a kérdést: milyen szerepe volt és van itt a magyar pártoknak, exponenseiknek, a magyar politikai és pártsajtónak, a magyar társadalom hivatalos és tényleges vezetőinek — ezen a ponton, mióta a világ világ, minden életerős és komoly nemzeti politika és politikus arra törekedett, hogy az uj szemléletű, tehát vitális fiatalságot bevonja és ne pedig kirekessze a magyar életmunkából, a politika, a közgazdaság, a kultúra területein. Ennél a pontnál az életet az egymásba simuló kezek: a kézfogás szimbolizálja. Ez a magyar kézfogás Szlovenszkón nagyban és egészben elmaradt. 6. Az ifjúság — úgy látszik — hozzákezd e fogyatékosságok kiküszöböléséhez. Komoly jelek Ígérik ezt a fordulatot. A keze kész az építő munkára magyar nemzeti alapon a tiszta szocializmus szemléletében. Bizonyos, hogy mennél több fogyatékosságától fog megszabadulni, annál több lehetőséget s jogot szerz magának az iniciativ, tehát újat s jobbat akaró, tehát a meglévőt s minden meglévőt kritikai szemüveg elé állító nemzeti szerepe s émára. Nem járhatok messze az igazságtól, ha az mondom, hogy az ifjúság közéleti s a magyarságon belül kezdeményező és bíráló szerepének el nem ismerése súlyos és káros visszásságokat idézhetne elő. A fiatalság élni akar; a fiatalság a magyarságot egységes kollektivumnak tekinti ; érzi a rettentő életharcot, melyet a magyar kollektivum részeire s egyedeire rak az idő ; a fiatalság tudja, hogy erőre és vállvetett munkára van szükség ; de tudja azt is, hogy erőt kifelé csak a belül rendezett, tisztázott, kiegyensúlyozott nemzeti kollektivum képes kifejteni. A magyar ifjúság tehát akkor, amikor a belső rendcsinálás, tisztázódás szükségességének álláspontjára helyezkedik, — legelsőben a magyar nemzeti gondolat teljes erőkifejtésének mindnyájunkon felülálló, nagy eszméjére támaszkodhatik. És az a fiatalság, amelyik ezt nyíltan is kimondja, olyan rokonszenveket fog találni maga mögött rendcsináló, jövőtépitő magyar és szocialista munkájában, amelyek eddig semleges jóakarattal legnagyobbrészt meddőn, csak szemlélték a régi és az uj felfogás harcát. 7. A fogyatékosságoktól megszabadulni akaró fiatalság nem a magyar nemzeti gondolat ellen, de a korszerűen értelmezett magyar nemzeti gondolat jegyében és érdekében kívánja megvalósítani a tiszta szocializmust. Ehhez a szintézishez a szlovenszkói magyar szellemiség egyik élcsoportja tiz évvel ezelőtt kötötte le magát. (Még írásos „fo
