Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

DARKÓ ISTVÁN :

Égő csipkebokor

Regény (7)

XII.

A szobalány ennyit tudott :

— A kisasszony beszédjéből arra következtetek, hogy valahová a lenti faluba mentek mulatságba. Érdekes is az. Bódi úr még nem látta ? ...A

portás tovább is tudta :

— Holnap délutánra elutazásukat jegyezték elő. Most autóval mentek valahová.

Gyuri benyitott a titkár irodájába, örömére bent találta. Nem sokat titkolózott.—

El kell mennem utánuk, de mindenáron. A titkár úr most megmutathatja, hogy milyen barátom. Tartson velem. Autót kell szereznünk nekünk is.

A titkár egyelőre ellenállott. Még azt is mondta, hogy reggelig kellene dolgoznia a számadásain. Hanem tudta a falu nevét, hamar felhagyott a kifogásaival, leültette Gyurit, a könyvesszekrény aljáról jó italt vett elő, kis pohárkával koccintottak.—

Látom, hogy nem engedhetem el egyedül. Pedig jobban tenné, ha ágyba bújna, Gyuri.

— Ne térigessen, titkár úr. Fontosra veszem, hogy minél előbb nekiindúljak.A

titkár autóért telefonált, közben Gyuri kívánságára megkerestette Gózon Józsit is. Örömet okozott, hogy a jegyző fia is előkerült. Nagy kedvvel szorongatta a Gyuri kezét.

— A prágai asszony aludni ment, én is azt ígértem neki. De ha Gyuri hív... Már gondoltam is, hogy ki kellene ruccannunk egyszer. Innen maguktól az ember egyenesen apácának mehet, titkár úr.—

Nono, különösen ha a prágai asszonyt fektetgeti.

— Áá, ne higyje. Azt mondta, hogy előbb el kell válnia az urától.—

Én azt hiszem, hogy egy jó évvel ezelőtt már el is vált.

— Akkor meg holnap felelősségre vonom.

— Csak valahogy énrám ne hivatkozzon.

Az autó távolabb várta őket az úton. Az éjszaka kétfelől ellenkező irányban rohant mellettük, úgy tetszett, hogy a végéhez szaladnak.

Gyuri hangosan gondolkozott: