Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Kovács Endre: Irodalom és kapitalizmus

Kovács Endre". Irodalom és kapitalizmus

aztán tanitgatta Gábort öreges magyarázón a talaj vízviszonyaira és tartotta szóval a két embert végig.

— Máskor

is legyen szerencsém, kedves uram öcsémhez szerény házamnál — igy búcsúzott.

— Isten

vele, a viszontlátásra — mondta a lány tiszta meleg magyaros szívvel és Ígéret volt a keze szorításában.

Irodalom és kapitalizmus

Az 1930-as német könyvpiac kimagasló eseménye egy kritikagyüjtemény volt, mely az iró társadalmi szerepének kérdését fejtegetve szokatlanul éles logikával mutatott rá néhány olyan jelenségre, mely fölötte megérdemli, hogy vita tárgyává tegyék. Bemard von Brentano a szerző neve s a könyv „Kapitalismus und Schöne Literatur“ címet viseli. Brentano felveti az iró hivatásának kérdését s a jelen irodalmának vizsgálata alapján arra az eredményre jut, hogy a mai irók elhibázták a mesterségüket és nem azt csinálják, amit a hivatásuk parancsol. De Brentanonál nem egy Julién Benda-i „trahison des clercs“-ről van szó, még csak nem is hasonlóról, hanem egyszerűen arról, hogy az irók legnagyobb része még nincs tisztában arról, hogy mi az iró feladata.

— Mert mit csinálnak a mai irók? — kérdezi Brentano. Vagy egyes kiválasztott személyek lelki problémáit boncolgatják a lélekelemzés és az irói meglátás ismert eszközeivel, vagy pedig elmondják hűen azt, amit a környező világban tapasztaltak, láttak, s ami valamilyen módon felkeltette a figyelmüket.

Mind a két eljárás helytelen. Az írónak ma nem lehet feladata, hogy egyes, részünkre közömbös emberek lelki életének titkaiba avasson be bennünket anélkül, hogy ezáltal valami fontosabbat, a saját életünket jobban érintő világot nyitna ki számunkra. Alaphiba, hogy az irodalom még mindig a lelkiállapotokkal, az egyéni jelentőségű történésekkel foglalkozik. Mi közöm nekem ma egy idegen, költött ember lelki kérdéseihez, szűk jelentőségű, tőlem messze fekvő alakulásaihoz? Engem ma nem érdekelhetnek a jellemek, a típusok s a Szubjektumok örökké variálható serege. Az írótól ma többet várok.

Mi az, amit az írótól elsősorban vár Brentano ? Egy szóval: helyzettudősitás. Az iró válassza ki az elsőrendűen fontos eseményeket, melyek nem egy vagy két ember számára bírnak jelentőséggel, hanem az egész közösség, egy nagy embercsoport életére vannak döntő befolyással s ezt a tárgyat a riport eszközeivel mindenki számára érthetően