Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: Meleg eső indult… vihar lett belőle

Zerdahelyi József: Meleg eső indult... vihar lett belőle

rés lángok csaptak a magasba és onnan nézett rá a régi vad élete.

Kiverejtékezett a Gábor homlokán.

És nem tudott elszakadni.

Mindennap elment a Kőrössy házba és hallgatta a csendet. Mártát nem látta soha. A betegszoba ajtaját elzárták előtte az orvosok. Csak a szobalány válaszolt neki:

— Szegény

jó nagyságos ur rosszul van. A nagysága soha ágyba nem fekszik, ott ül vele, vigasztalja, ápolja. Néha aztán kijön a konyhára és kisirja magát.

— Mondja

meg, hogy itt jártam. Üzenjenek, ha baj találna lenni.

— Igenis,

kezétcsókolom.

Hetekig járta Gábor, napjában kétszer is az utat a tanyáról be a városba, a Márta házáig és vissza. Az uj nap semmi újat nem termett. Nyitott szemmel várta a reggelt, újra, meg újra. És belesápadt a napsütötte képe, megimbolygott a járása és hangtalanságba veszett a szava.

Gábornak öregedett a szomorúsága. Friss eleven hajtások fakadtak a tövéről, vastag kéreg alól pattanlak ki. Tüzelőre formálódott a szeme, megfeszült a melle és robbanásra állott az egész ember.

Koranyári meleg estére járt az idő. Céltalan kóborlással jártatta a testét, amikor világosság vetődött ki előtte az utcára a városi mérnök ablakán. Eszébe jutott a határmérés és befordult a kapun.—

A

mérnök urat keresem — szólt be a nyitott ajtón.

— Nincs

itthon senki — válaszolt Váry Berci anyátlan lánya. Már előtte is állott a homokos udvaron.

Gábor régen ismerte Ilonát. Sokszor látta könyvestáskát hordani az iskolába. Beszélt is vele, hogy megnőtt, az utcán is, társaságban is, szétfoszló semmiségeket mondott neki. És se jó, se rossz nem maradt belőle.

De most, hogy az alkonyat sütött rá színesen, árnyékos rajzolással a szemére, a vállára kilustálkodó fekete hajára, a fehér vászon ruha hajlásokba száladon mutatta a lányt. És szikrázott a vére, tüzet gyújtott a meleg hangú szava:

— Ilyenkor

este mit akar itt ? — hozzálépett közel és megszoriritotta erősen a férfi kezét.

A Gáborban gyűlött forróság lángot vetett. Utána nyúlt a lánynak. Ilona karja megfeszült, de az erős szorításra gyöngeség ömlött el rajta és beleszédült a csókba.

A nagy ijedtség hamar erőre kapott benne és kitépte magát. Beszaladt a házba, ráfordította a kulcsot.

Gábor a vén gesztenyefa törzséhez dőlt és úgy várta, hogy el-