Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Bánsági költők (Csuka Zoltán: Csárdás), (Szenteleky Kornél: Szélmalomharc), (Sziráky Dénes Sándor: Aranyszemüveg)

Bánsági költők

CSÁRDÁS

Benne szilaj bánatok bomló mustja forr, üteme mélyebb s halálosabb, mint az afrikai tam-tam, élete messze táborokból indult

s harcok előtt, akik táncolták, rég elszikkadtak az anya[földben.

De él a vad ütem s bánatok bomló mustja, könnyé nem érik soha férfi szemben csak kurjantásba. tullad s Dózsa enyhült népe felérzi néha Ázsiái benne. Nézd ezt a táncot, ahogy bomlik és kereng, de illik hozzá a ferdemetszésü ázsiai lány szem, tejszinü igéretarc alatta, vér és ártatlanság furcsa násza.

Hát csak dobogjon s húzza sziláján a fekete képű prímás, tűnt táborok és sátrak, fehér kis házak élnek benne mátkaarc, kucsma és csákó, huj, ez a tánc, látod, pántlikás halálfej, ropja a csárdást és vigyorog s elsápadsz, ahogy benned farkasszemet néz a huszadik századdal.

CSUKA ZOLTÁN

SZÉLMALOMHARC '

Los postás són todos insensatos Anon de Montoro

Gyerünk hát, harcra! Rajta! rajta! Ily hízott malmot vajh ki látott ? Hiszen ez alszik, folyton hortyog, nem tudja mi a harc és átok.

A vitorlák is állnak régen.

Mereven állnak, mint a holtak, Az idő, élet nekik semmi.

Sohasem lesznek, mindig voltak.

Hát döfj belé! Sohase sajnáld!