Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Simándy Pál: Új harcok előtt
Simándy Pál : Uj harcok" előtt lölettel fordúl ellenük s azt, aki magában hordja őket, gyáva menekvéssel, kispolgári korlátoltsággal vádolja és bélyegzi meg. Ezzel az érzéketlenséggel von frontot konokul még ma is a nemzeti és faji gondolat ellen. Ne értsen félre senki! Nem azt a soviniszta szellemű nacionalizmust veszem védelmembe, amely befelé az osztályelnyomást, kifelé pedig az imperializmus ideológiáját jelenti. De beszélek itt egy nép sokszázados determináltságáról és sorsközösségéről, a nemzet Géniuszáról, amit százféle tényezőből alakit ki a nép lelke. S amelynek számításon kívül hagyása olyan vétek, mely magában hordja büntetését. S ha e váddal szemben a marxisták arra hivatkoznak, hogy az orosz szovjet egy egész sereg nemzeti kultúrát hivott életre, úgy csak annál nagyobb csodálkozással kérdezem: miért kell hát Európában olyan ádáz gyűlölettel fordulnia a szocializmusnak a nemzeti gondolat ellen? Hasonlóképen ellenséges indulatú és értetlen ez a szocializmus az emberi lélek ethikai és vallási problémáival szemben. Ismét hangsúlyozom, hogy, amikor a vallási gondolat mellett emelek szót, távolról sincs szándékomban védelmembe venni a vallások iparszerü vállalkozásait, az üres ceremóniák lélektelen mechanizmusát, az avult dogmarendszereket, vagy az egyházak politikai akcióit, amelyek felett Ítél az idő és a történelem. Ám követelem a vallás szabadságát a tiszta és hivő lélek számára. Ott, ahol a vallás mint az Elet üde buzgása és friss lendülete, vagy, mint a Végtelenség távlata, az igazság után való olthatatlan szomjuhozás és az emberszeretet építő programja jelentkezik. De a marxi szocializmus szemében: bűn, szenvedés, halál, örök élet, Isten — mind nevetséges és ostoba előítéletek; az önfeláldozó és lemondó szeretet, a szentségre való törekvés : a lélek beteges elfajzásai. És beteges jelenség szerinte maga a szerelem is, a lélek sajátos mámora, a másik nemhez való vonatkozás öröme és feszültsége. Mintahogyan ez a szocializmus általában a nő sajátos emberségének a kérdésével és minden más ebből eredő problémával szemben is értetlenül áll. Ez a szocializmus a nőkérdésben megrekedt a feminizmus polgári kapitalista szemléleténél, amit époly kínos örökségként hozott át magával az új világba, mint a materialista filozófiát. A másik pont: a marxi szocializmus osztályharcos szemléletének szűk horizontja. Kétségtelen, hogy a jövő társadalmi rendjének legfőbb követelménye : a munkásosztály felszabadítása. Az is bizonyos, hogy a forradalmi tábor gerincét a maga gazdasági érdekeltségével, osztálytudatával, kitűnő szervezettségével és politikai súlyánál fogva a munkásosztály képezi. Ezért veti rá magát a szocializmus minden árnyalata épen a munkásság megnyerésére. És bár a jövendő társadalmi rendje el sem gondolható anélkül, hogy ez a munkásosztály el ne érje