Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Makkai Sándor: Miért?

Makkal Sándor : Miért ?

amelyik visszarántaná a bajból, kiereszt saját sűrű véréből annyit, amennyi élni szeretne benne s akkor őrjöngve, mámorban nekifut a késnek. A késnek, amelyet azért nyújtanak feléje, hogy megrontó bálványát segítsen megölni vele... Biz én nem csodálnám, ha a síkon várnának reánk.

A szultán hirtelen a bég felé fordult. A tekintete mély volt, sötét.—

Ha a kém hazudott, — mondta lassan — leverem őket és megbékülök velük és velük megyek a nyugati tengerig. Ha igazat mondott a kém, kiirtom őket, hogy vége legyen az átoknak, amely Kelet útjába Keletet taszítja.

Báli bég mélyen meghajolt a lován és szólt:

— Senki sem tud úgy meghalni, mint a magyarok. Több szó nem esett.

Délben Szulejmán a nagyvárad-kölkedi dombsor tetejére ért.Az

izzó déli sugárzásban a mohácsi síkon, lengő zászlók között, huszonnyolczezer magyar csatarendje ragyogott.

(Kolozsvár) MAKKAI SÁNDOR