Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

A kékkabátos lány jött is le a lépcsőn. Pontos volt és szavatartó. Körülnézett s nem találta Vincét. Sipeki szive a torkában lüktetett, aztán összeszedte magát s közelebbrugtatott a lányhoz.

Be is mutatkozott neki még egyszer és úgy vallott, hogy Vince Nagi nem jöhet ugyan, ellenben lovagi szolgálatot teljesíteni elküldte őt.

A leány mosolygott, kitűnőnek találta az ötletet és útnak indultak a város uccái felé. Sipeki azonmód kikérdezte a német Annit. A leánynak itt a nagynénje, vasárnaponkint át szokott rándulni Aussigból, különben egy irodában dolgozik, gépel.

— Én is gépelek! — jelentette ki Sipeki.

Persze, hogy cipővarrógéppel, azt nem tette hozzá.

A lány megörült. Kollégák vagyunk tehát!

S amilyen kedvesek ezek a lányok, roppant barátsággal faggatta Sipekit, nevetgélt hozzá és láthatóan jól érezte magát a magyar katona társaságában. Vince eszükbe sem jutott. Különösen Sipeki nem emlegette.

Nagyszerűen kezdődött ez a délután. A lány kijelentette, hogy a nénijéhez ráér menni később is, nagyon kedves lenne, ha most elmennének sétálni. Sipeki olyan büszkén sétált a lány mellett, aki éppen őérette jött át Aussigból, mint a hadnagya, aki a város legszebb lányának udvarolt.

Csak éppen, Sipeki oldalán nem csörgött kard.

Sipeki húsz koronája büszkén ugrált a zsebében. Kettőért bonbont vásárolt s futni fogja csokoládés kávéra is. Sipeki örömében majdnem a felhők közé kapott a kezével.

S a legnagyobb örömben, mikor már Sipeki azon iparkodott, hogy karját odatüzze a lány karjába: mint a villám suhintása, pöndült egy sarkantyú s miként a mennydörgés, dörrent egy hang Sipeki fülébe:

— Hova mentek?

Vince volt.

Sipeki megállott és önkéntelenül is tisztelgett egy keserűt. A lány nem értette a találkozást, de a szemek villanásából rögtön sejtette, hogy itt most veszedelem lesz. Bágyadtan mosolygott s félrebillentette a fejét.

— Mit kerestek itt? — süvöltött Vince.

— Véletlenül találkoztam vele, — hazudta keményen a suszter

Vince megállott a beszédben. Itt nem lehet kiokoskodni. A leányból érthető feleletet kihúzni nem tud, Sipeki pedig egy mondattal mindennek okát tudta adni. Ezért csak állott és méregette a leányt. Az még mindig mosolygott, kicsit zavartan, kicsit fölényesen, kicsit örvendve. A harc őérette tört ki s most belső reszketőssel nézte a két katonát.

Vince egyideig határozatlanul állott. Aztán közelebbhajolt a lány arcához:

— Ikk liben dik! — kiáltotta a fülébe.

A lány elnevette magát.