Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokor a származását megfirtassa.

Kubányi úr később is megtartotta a csillagokat rúgó jókedvét. Úri társaság vacsorázott nála s bejelentette, hogy kedves vendége érkezett: egy angol lord egyenesen Londonból. Ki tud az urak közül angolúl ? Sajnos, senki. Azért itt kell túrni az angolt az asztalnál, természetes ugye? Szép díjnyertes buldog képe volt az angolnak az urak sorban felálltak neki, hajlongtak előtte. Borzasztó csúnyán evett az angol, eredeti volt, zabáit. A kezével fogdosta az ételt, ha ránevettek, magyarúl kedveskedtek neki, nagy mogorván mondott egy-egy angol szót, nekik mordúlt Végül sok jó nevetés után a házigazda kiderítette, hogy az angol lord derék fazekas a szlovák hegyek közül, a konyhában foltozgatja a bádogedényt s csak nehezen állt kötélnek, hogy magára öltse az úri ruhát s bemenjen az urak közé. Hanem annyi igaz, hogy Amerikát megjárta az atyafi. Az angol szavak, amelyeket kiböffintgetett, csakugyan angol szavak voltak.

Gyuri most is elszórakozott ezen.

Pedig elszántan cselekedett, sietett, előzködött.

Megpróbálja annak a hasonlóját, amit a Kubányi úr cigánylány felesége tökéletesen megcsinált s amit a fazekas hegyi ember is ügyesen megjátszott.

Hasonlít az egyik emberi élet annyira a másikhoz, hogy a játék, a szintevés, a ruha mögött az élet meztelen teste, vágyódó csupasz lelke követelhesse a maga jussát az egyiknél csakúgy, mint a másiknál.

Magához vette minden pénzét, cigarettával tömte meg a tárcáját. Kis bekecsét feszülősre gombolta, fejébe nyomta perzsakucsmáját, amelynek a lehajtásából a vasúti jegyeket csak most szedte elő. Szarvascsont nyelű nagy bicskáját is zsebére vágta. Társakat, hátvédő legénységet is szólítani szeretett volna magához. Honnan vegye őket ? A titkár valahol udvarol, Gőzön Józsi, a jegyző fia a prágai asszony lábánál ül. Turczer tanár úr csendesen halódik a betegsegélyzői pavillonban. A legénység nincs sehol. Egyedül Bódi Gyuri most a legénység, mindenképpen magában.

(Folyt, köv.)