Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Í)arkÖ István; Égő csipkébókor haza, az izzadó, szenvedő küzdelmekbe. Már könnyű volt a melle, akkorákat tudott lélegzeni, mint az otthoni kovácsmühely nagy bőrfujtatója s amikor az elköltött pénzre gondolt, már meleg lett a tarkója s józanná válva máris csomagolt s ment volna. Hanem aztán azt tudta, hogy nem mehet el, nincs még ereje elhagyni ezt a helyet, s mit tegyen? Ereje ehhez nem is lesz, akkora a különbség a kétfajta élet között. Amikor otthonról elindult, nehezen szánta el magát. Most már Isten tudja, hogyan tudná elfelejteni, ami jót és felemelőt itt mind megért.

— No majd valahogy mégis csak haza kell igyekeznem, — igy rázta meg magát ilyenkor, — belém esett a féreg, a hóbort, azért megy nehezen. Majd elfeledem ezt is, a lányt is, s a hasznom megmarad: a tátrai tűzoltók eloltották a meggyulladt tüdejemet.

De ez a tréfálódás, érezte, nem volt Ízletes. A szájában savanyu maradt a nyelve utána is.

Félig már behúzta maga után a szobája ajtaját, de nem tette be egészen. A folyosón fátylas hangok osontak el és óvakodó lábak neszeztek az ajtaja előtt. Kikutatott utánuk, meglepődött, behúzta az ajtót, a csepp előszobában a falbaépitett szekrény ajtajához támaszkodott, hosszasan tanácskozott magában.

Ágota a nénjével és a vőlegényével, ők vonultak együttesen valahová. Hármasban mentek, valahol szórakozó alkalom kínálkozott nekik, csepp asztal felett összedugja a két fiatal a fejét s Lőtte tante félretekintő őrként a csörgős zenét, siető pincéreket, a táncotokat nézegeti. A lányon hosszú ruhát, sarkáig érőt látott Gyuri. Bizonyosan tánchoz hajol ő is majd a kapitánnyal, előre táncolják az ölelkezésüket, pedig Ágota váltig állította, hogy nem kedveli a táncot és nem űzi. Hanem most majd isznak, azt szeret ő is, a megédesített alkoholt igen kedveli, ügyesen össze is szokott keverni belőle többfélét. Elmondta Gyurinak, hogy néha titokban is megcsinálja ezt, de megjárta egyszer, mert álmatlanság ellen ivott otthon, amig a szülei színházban voltak. Álom helyett mást hozott a bőséges itóka. Meleg rohanászott tőle a testében, a feje, úgy érezte, világit, mint egy nagy villanykörte s ha ki nem megy az utcára, megful a szobában.

A kápolna mellett, a virágágyak között sétáltak, ott mesélgette ezt. Gyurinak akkor is rosszúl esett, Ágota pedig őszintén vallotta, hogy egy fiatal orvos tetszett akkor neki s az alkohol unszolására azon az estén azért ment ki az utcára, mert el akart menni ehhez a fiatalemberhez. Megmondta volna neki, hogy tetszik neki és szívesen venné, ha az orvos eddig csak férfias élszeméremből hallgatta el hasonló érzéseit. Arra is el volt