Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Móricz Zsigmond: A Magyar Írás elé

tengerek pálmás szigeteire. Ilyen csodákra csak a szellem gyöngyei képesek. Ez az egyetlen kincs, amely millió példányban élhet, millió éven keresztül s nem fogy vele és nem kopik el.

Hát Munkács valami efféle munkára vállalkozik.

Boldogan köszöntöm azokat, akik létrehozzák, azokat, akik várva várják s mindazokat, akik lelkűknek legtitkosabb és legdrágább kincseit ott akarják nyomdafestékbe fürdetni, hogy fényre és erőre kapva embereknek boldogságot, életkedvet és jövőt hirdessenek.

A folyóirat a mai nemzedéknek már mást és többet jelent, mint a régieknek a mese. Az ősök még csak a fantázia játékában gyönyörködtek, mikor elkísérték a mesehőst a bolyongó utakon s legfeljebb az emberi erőnek csodálatos képességeit sejtették a mesében s ez erőt adott nekik is, a hallgatóknak. A mai folyóirat már műhely, ahol a világszemlélet és az élet törvényeinek uj ereje épül ki. Szépirodalmi írók, költők az eget keresik, a tudomány és esztétika művelői a szociális életet szépítik és javítják. A folyóirat valósággal újrateremti a népek és nemzetek lelki életét

Szeretettel köszöntöm a Magyar Irás-t. Legyen bátor és bölcs írás és emelje fel az irodalom tiszta légkörébe az olvasókat. Lengjen a cím a síkokon és bérceken és hirdesse azt, hogy a magyarság ki akarja venni részét a világ minden népeinek kulturmunkájából. Mert az egész emberiségnek szüksége van rá, hogy ilyen folyóiratok teremjenek s az a nép, amely nem tud fentartani ilyeneket, arról tesz bizonyságot, hogy nincs benne elég életerő.

A magyarságban van s a nagy munkához kívánok erőt, egészséget és kitartó lelkesedést.

MÓRICZ ZSIGMOND