Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Művészet-kritika - Nagy Barna: Harmos Károly komáromi festőművészet
MŰVÉSZET-KRITIKA Harmos Károly komáromi festőművész A rádió hangszórója Peer Gynt zenéjének melancholikus dallamával fokozza Harmos Károly komáromi festőművész műtermének varázsát. Műterem ? Az is, de inkább egy meseország, ahol a bizarr fantáziák vonalakba formálva szépekké elevenednek. Egy arckép azonnal fölhívja az érdeklődő figyelmét. A markáns profil kontúrjait lázasan vibráló hullámvonal adja meg, mely növeli a lelki akarások szimbolikus érzékeltetését. Ez Harmos Károly önarcképe : ideges, lázas keresés, vágyak és szenvedések. Müvészlélek egy hullámvonalban, a művész igazi arca. A pesti Ernst múzeumban és a pécsi Vigadóban megrendezett kiállítások felől érdeklődünk. A falra mutat; üres képhelyek bizonyítják a nagy sikert. Kiállítása mindég szenzáció, mert művészete egy megálmodott idegen országot varázsol elénk, azt az országot, ahonnan a megnyugvást és az élet szenvedélyeinek kiegyensúlyozását kapjuk. Egy Harmos kép tüzetesebb szemlélése után a látásnak élménnyé való felfokozásával lelkűnkbe vésődik annak életünket kiegészítő tartalma. Ez nagy bizonyítéka nagy szenzuális értékének. Harmos képe lelkiállapotot ad, a maximumig felfokozva minden kifejezendő lehetőséget. Fantáziája dús, kimeríthetetlen ; metafizikai végletekbe ivei, filozofál s egyaránt formát talál a szenvedély túlfűtött beidegzettségének kifejezésére, mint a rohanás, fájdalom és benső lelki felhevülések kirobbanásaira. A quatrocento egyik nagy művészénél észlelhető a cselekmény előtti utolsó pillanat kifejezése. Harmos magát a cselekményt ábrázolja s azt is a legszenvedélyesebb momentumában. Már a képek elnevezései maguk is sokat magyaráznak, többek között a következők: „Unalom“ „Idegesség“ „Kétség“ „Lejtő szélén“ „Az átkozottak“ „A hajsza“ „Rémlátomás“. Művészetének fő támpontja az abszolút kifinomult érzékiség, a pszichikai lényeg kidomboritása s általuk az expresszionisztikus mélységek érzékeltetése. Ebben a környezetben a vonal lendülete is lázas, ideges, sokszor eltér a természetes iránytól, fantasztikus formákká alakul, csakhogy növelje kifejező hatását. Ez a misztikus szemlélet ideges és bizarr, de hatása mégis harmonikus és jóleső. Melodikusán lágy érzéki ' finomsága a dallam szuggesztiv hatásával vetekedik s ezért nincs tőlünk művészete mérföldek távolságára, de kiegészítője mindennapi életünknek. Külső kifejezési módja is a legharmonikusabb élményeket kelti. Dekoratív igyekezetét is vidáman és üdén érvényesíti. Képeinek külső hatásával gyönyörködtet, mert a vonalak lendülete, vonalak rohanása ez. Vonalhajsza, de vidáman telve életörömmel, optimista meglátással. Idealista. Néha ironikus is; magasban szárnyaló lel-
