Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem
Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem senkihez semmit, ledobta az övét, csizmáját lehuzatta Palkoviccsal, kenyerét leemelte a polcról és nagyot szelt belőle. Már a vecserkát is rég elfujták, mikor ágyba készült. Agyában most rendeződtek a gondolatok. A délután minden percét osztályozni, mérlegelni, ismételni kellett. Már Havranek nyeste a bőrt és Kovács Péter feljött az istállóinspekcióból, amikor Vince végre megszólalt. Felült az ágyában s megrázta a mellette alvót. Sipeki volt az, a suszter, aki németül is tudott. — Sipeki! Hallod ? Sipeki morgott valamit s nagynehezen tágitgatta szemhéjjait. — Mit akarsz, te hóhér? Vince közelebbhajolt és susogva kérdezte a nagy szót: — Sipeki! Hogy kell azt mondani németül: szeretlek! ? Sipeki röviden és tiszteletlenül felelt: — Nagy az Úristen állatkertje, komám ! De Vince nem ért rá tréfálkozni. Élő szótárát még jobban rugdosta. Sipeki dühösen nyekkent egyet, hogy az ágy vasai azonnal nyikorogni kezdtek. — Azt mondd meg, — rázogatta Sipekit Vince békétlenül,— mit tesz az németül, szeretlek. — Ich liebe dich! — Szavadra mondod ? Bizonyisten ? — Ne aludjak egész éjjel, ha nem igaz! Vincét megnyugtatta a szörnyű eskü. Kegyesen elbocsátotta magától Sipekit, aki átkozódva nyúlt egy darab kenyér után a polcon és rágni kezdte, hogy azon aludjon el. Vincenc Nagi pedig gyakorolni kezdte az igéket: — Ikk liben dik. Nagy megelégedéssel szendergett el a különös szavak tövében. A kaland, ha annak lehet mondani, azonban jobban megrázta belsejét, mintsem gondolta volna. Eddig ábrándosán lebegett az álmok partján. A hazavágyódás és a rimaparti Maris sem engedték meg, hogy szerelmi gondokat vállaljon a katonai szolgálat terhe tetejébe. Most azonban, miként az Istennyila, porzsolté végig a gyújtó szerelem. Sipeki szenvedte meg. Vince nagy levélpapirost vásárolt a kantinban, világossárgát. Bélyeget és piros tintát kért kölcsön az irodistától. Déli pihenő alatt már Sipeki előtt csörgött a papiros. Az ütegsuszter izzadva nézte. Igaz, hogy pozsonyi fiú, németül beszélni is tud, amolyan kraxlhuberesen, de a magasnémet Írásjelekkel annálinkább hadilábon volt. Apelláta azonban itt meg nem történhetett. Vincenc Nagi akkorát csapott az asztalra, hogy a paradicsomleves végiglöttyent a deszkán. — írni fogsz németül! — rivallta hatalma erejével és Sipeki ebéd után elkeseredve támaszkodott neki a tolinak. Végül Sipekinek magának is igen tetszett a levél. Az volt benne írva, hogy szeretlek, Annus, gyere el máskor is, meg hasonló bolondságok. Vince ugyan szabályszerű levelet akart írni:
